Ajánló

Szerves kiskerteket

Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy ez nem egy tudományos értekezés, csupán a tapasztalataimat és gondolataimat szeretném megosztani a szerves- illetve műtrágyák használatának kérdéskörében.

 Bele is vágok: nem vagyok nagy barátja a műtrágyáknak. Értem, hogy miért van rájuk szükség, hogy a mai modern és ipari szintű mezőgazdaság nem létezhetne nélkülük. Hogy csak így lehet ekkora mennyiségben és minőségben (?) előállítani élelmiszert. Hogy nagyon irányítottan és olcsón lehet őket használni.

Legalábbis, ami az előállítási költségüket illeti, de milyen árat kell fizetnünk értük, ha a teljes képet nézzük?!

A műtrágyák használatával szinte bármilyen talajon lehet növényeket termeszteni; kiszórják a cuccot, a növények felveszik – mert nekik elvileg mindegy, milyen forrásból kapják a nitrogént, a foszfort és a káliumot, ami a legtöbb trágya összetevője – aztán a termést begyűjtik és a kimerült talajt egyszerűen újra telepakolják műtrágyával, hogy ismét termőképes legyen, és így megy ez egészen addig, amíg a talaj teljesen tönkre nem megy. Jelenleg 75 milliárd tonna termőtalaj tűnik el évente!!

Ugyanis a talaj sokkal több, mint egy közeg, amiben a növények a gyökereik segítségével megtámaszkodhatnak. Az egészséges talaj milliárdnyi életforma ökoszisztémája, melyek normál esetben szimbiotikus viszonyban élnek egymással. Baktériumok, gombák, apró élőlények, amelyek többek között lebontják a szerves hulladékot, de például az üvegház-hatásért felelős szén dioxidot is lekötik. Azonban a talaj ilyen mértékű kizsákmányolása miatt elpusztulnak. Ezek nélkül a lények nélkül pedig a növények nem tudják rendesen felvenni a számukra fontos anyagokat. Így mi történik? Még több műtrágyát használunk!

És igen, a növények megnőnek ugyan, de a minimális ásványianyag felvétel miatt a tápanyag értékük folyamatosan csökken. A búza tápanyagértéke például csak 50%-a az 1975-ös értéknek, a burgonyáé 9,52% míg a sárgarépáé pedig  csupán 4%-a (forrás: wikipédia).

Arról nem is beszélve, hogy a fel nem használt nitrogén szépen leszivárog a talajvízbe, onnan pedig tovább… mindenhová, például az ivóvizeinkbe.

Mivel a nagy globális mezőgazdasági trendekre viszonylag nehezen tudunk hatást gyakorolni, azt gondolom, hogy a picit is környezettudatos hobbikertész ahol csak tudja, kerüli a műtrágyák használatát a kertjében.

Igen, ez eleinte valóban egy kicsit körülményesebb és költségesebb, de hosszú távon nagyon is megéri.

A video-blogomon, amikor a veteményesben használt szervestrágyákról és egyéb vegyszermentes megoldásokról beszélek, rendszeres megkapom, hogy “kiszámoltam-e már, hogy így mennyire jön ki egy kiló paradicsom?” Ilyenkor mindig el kell magyaráznom, hogy ha számomra a költséghatékonyság lenne a szempont, akkor egyszerűen elmennék a szupermarketbe és ott venném. Nekem mindent megér az a tudat, hogy az a kevéske zöldség, amit a magaságyásaimban meg tudok termelni, nincs tele vegyszerrel, hogy nem terheltem a környezetem a megtermelésükkel. És talán ezért vagy tényleg amiatt, hogy több bennük a tápanyag, ezek a zöldségek, gyümölcsök mindig 100x finomabbak, mint bármi, amit a boltban tudok venni.

De nem csak a konyhakertben kerülöm a műtrágyákat, a gyepem, dísznövényeim  szépítésére sem használok. Évek óta szerves tápokkal operálok, és az eredmény szemmel látható. A növények sokkal ellenállóbbak lettek, nem csak kevesebb öntözést, de kevesebb tápot is igényelnek, mert a talaj, amiben élnek egészséges, jó struktúrájú maradt. Tehát, bár eleinte többe került a szervestáp használata, hosszú távon a kisebb igény miatt ez kiegyenlítődik.

Kedves kert-társak, ideje megfogadni a zöldek egyik legjobb jelmondatát: “Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!”

Ez a cikk a BBC Kertvilágban is olvasható.