Növényrekorderek: a föld legősibb növényfaja, a páfrányfenyő
A páfrányfenyő (Ginkgo biloba) megkövült maradványait már a 270 millió éves kőzetrétegekben is megtalálták a kutatók, tehát az már biztos, hogy a földtörténeti őskorban, a Paleogénben jelent meg.
Különlegessége, hogy a páfrányfenyők törzsének csak egyetlen faja létezik, így semmilyen más növénnyel nem keresztezhető. Tehát a ginkgó abban is rekorder, hogy teljesen biztosan minden példánya tiszta faj, ami az élővilágban nagy valószínűséggel egyedülálló jelenség. Akár egy élő kövületnek is nevezhetjük. Ugyanakkor azért is különleges növényről van szó, mert az egyedei nagyon ellenállóak és rendkívül hosszú életűek. Ezer évesnél is öregebb példányai élnek Japánban.
A páfrányfenyő jellemzője
A ginkgók kétlaki, lombhullató fák. Rendkívül ellenállóak a környezeti károkkal, betegségekkel, kártevőkkel szemben, így kitűnő városi parkfák is. Arra azonban figyelni kell, hogy meglehetősen nagyra, 20–35 méteresre nőnek meg, sőt egyes példányai Kínában 50 méter fölé magasodnak. A fiatal egyedek karcsúak és kevéssé elágazóak, idővel viszont szép, kúp alakú koronát nevelnek. Télen is érdekes látványt nyújtanak lomb nélkül.
Érdekes, legyező alakú levelei a hosszúhajtásokon csavarvonalban, egymástól messze, míg a törpehajtásokon 3-5-ös csomókban elhelyezkednek el. A puha, hosszú szárú levelek világos- vagy közép-zöld színűek, ősszel élénksárgára színeződnek, így adva szinte világítóan sárga, gyönyörű látványt.
Kétlaki növények, azaz külön példányok nevelik a hím és a nőivarú virágokat. A hímivarú növények porzós virágai sárga, hengeres barkákban, általában a törpehajtásokon fejlődnek. A nőivarú ginkgók termős virágainak száma 2-3, a szél porozza be őket.
A csonthéjas termésre emlékeztető magvak húsos héja (magköpenye) éréskor szürkés-zöldről aranysárgára változik, vajsavtartalma miatt sajnos meglehetősen büdösek, emiatt célszerű közterületekre a hímivarú példányokat ültetni. Ennek egyetlen nehézsége, hogy a növények fiatalon nem igazán szelektálhatók nem szerint.
A ginkgo gyógyhatása
A páfrányfenyők gyógynövényként is ismertek. Leveleik flavonoidokat (kvercetint, kempferolt) és terpenoidokat tartalmaznak.
- Alkalmazzák agyi vérellátási zavar, szédülés, fülzúgás, illetve hallásgyengülés gyógyítására.
- Jótékonyan hatnak a visszértágulatra, az aranyérre és a lábszárfekélyre.
- Kutatások szerint hatásos enyhe és közepes depresszió kezelésére, impotencia és Alzheimer-kór ellen.
- A vizsgálatok kimutatták, hogy a páfrányfenyőben lévő flavonoidok hatása miatt jó értágítók, biztosítják a bőr és az izmok jó vérellátását, és fokozzák az anyagcserét.
- Kiváló antioxidáns tulajdonságú, és javítja az agyi vérellátást is. A kivonat javítja a koncentrálókészséget, szellemi teljesítőképességet. Használják még az öregkori elbutulás (demencia) ellen is.
- A homeopátiában mandulagyulladás és fejfájás ellen alkalmazzák.