Így készül a hügelkultúra, vagyis a bakhátas dombágyás

Hazánkban robbanásszerű népszerűségnek örvend a hügelkultúra, vagyis a bakhátas dombágyás, sokan úgy is ismerhetik, hogy hügeldomb. A népszerűség nem véletlen, ugyanis rendkívül természetbarát, zöldségtermesztés esetén nagyon sok pozitív hatása van növényekre.

A legelső írás, ami megjelent a hügelkultúráról Németországban 1962-ben, Herrman Andra nevéhez köthető. Valószínű, hogy maga a kultúra használata sokkal régebbre vezethető vissza a germán területeken. Ez a kultúra nagyon ajánlatos a rossz termőterületű helyeken, tanyákon, kisüzemekben és kertekben egyaránt.

Így készül a hügelkultúra

Az élelmiszereket a hügelkultúráben egy domb alakú és formájú emelt ágyásban termesztjük. Ezeket a domb alakzatokat úgy hozzuk létre, hogy legelsőnek kijelölünk egy területet a kertben, ahol elfér az ágyásunk. Az ágyás átlagos mérete 90x180x90 cm-es, de lehet ennél nagyobb is. Ugyanis ha magasabbra építjük, a hasznos hatásai felerősödnek és nem is kell lehajolnunk, ha az ágyásban szeretnénk kertészkedni.

Fotó: www.farmersalmanac.com

Ezt a kijelölt területet fadarabokkal, ágakkal és nagyobb korhadt darabokkal töltjük meg, majd halmozunk rá szerves anyagokat ami növényi hulladék, fű, levél és konyhai hulladék majd a legvégén talajjal és komposzttal töltjük fel. Ebbe az ágyásba az igényeiknek megfelelő zöldségeket vagy gyümölcsöket termeszthetünk, ültethetünk. A faágak és különböző anyagok a rothadásuk alatt sok tápanyagot szabadítanak fel és ezzel nagyon jó minőségű termőtalajt hoznak létre a növényeknek. A korhadó faanyagokba a víz beszívódik, így amikor szárazság van ezek a korhadó fadarabok kiengedik magukból a vizet, ezzel az öntözések száma nagyon látványosan csökkenthető.

Egyszerre számos különböző körülményt hoz létre ez a kultúra viszonylag kis helyen. A lebomló és komposztált anyagok a rothadásuk során hőt szabadítanak fel, ezzel felmelegítik a talajt. A magasabb talajhőmérséklet meghosszabbíthatja a növények tenyészidejének a hosszát és segít a kényesebb növények nevelésében is. Sok problémát szokott okozni a talaj tömörülése is, ettől itt nem kell tartanunk, ugyan is bomló anyagok a kultúra alján levegőt bocsájtanak ki magukból a bomlás során, amik a talajt levegősen fogják tartani, nem tömörödik túlzottan össze.

Fotó: www.ecofarmingdaily.com

A hügelkultúra anyagai és elhelyezkedése:

Az ágyásnak viszonylag keskenynek kell lennie, hogy könnyel elérhessük a közepét. Az ágyás minél magasabb, annál több nedvességet tud megtartani. Azt ne felejtsük el, hogy az ágyás a korhadó anyagok miatt magasságra idővel jelentősen csökkenhet, így inkább magasabb ágyást alakítsunk ki. Az elhelyezésnél vegyük figyelembe, hogy a déli fekvésű oldalai naposabbak, melegebbek és szárazabbak is lehetnek.
Miután eldöntöttük milyen is legyen és hol legyen az ágyásunk, neki kell látnunk a hozzá való anyagok összeszedésének. A legjobb ebben, hogy általában mindent megtalálunk hozzá a kertünkben vagy a közelében.

Faanyagok: Ne használjunk diófát vagy cseresznyét. A fenyő is csak más biomasszával együtt működik jól. A legtöbb faanyag, amit felhasználhatunk, akkor a legjobb, ha már elkezdett korhadni. Az újonnan vágott fa használatával az a probléma, hogy a bomlás kezdetekor nagyon sok nitrogént használ fel, más nitrogéndús anyaggal kell kevernünk, ha ilyen faanyagot használunk az ágyás aljára
Szerves anyagok: Ha végeztünk a hügelkultúra alsó részével, a faanyagokat be kell borítanunk szerves anyagokkal. Ilyenek lehetnek a fű, levelek és konyhai hulladék. Mindent ráhalmozhatunk, amit a komposztkupacba is bele szoktunk dobni, de keverjünk bele szalmát és szárított leveleket is. Így egy helyben lévő komposztálást fogunk az ágyásban csinálni, nem pedig máshol készítjük el a komposztunkat, amit aztán a kertben széthordunk.
Termőtalaj/komposzt: A hügelkultúra tetejére szükség lesz egy vékony termőrétegre. Erre a legjobb a saját házi komposzt felhasználása.
Szegély: Készíthetünk az ágyáshoz szegélyt is. Ezt nem feltétlenül szükséges, de nagyon praktikus és jól is néz ki. Használhatunk hozzá rönkfát, tetőcserepeket, köveket vagy épp téglákat is. Ezekkel az anyagokkal pakoljuk körbe az ágyásunkat tetszés szerint.

A hügelkultúra kialakítása:

A területet kijelöljük, majd eltávolítjuk a füvet a területről. Ha nem szeretnénk a füvet eltávolítani, akkor faforgáccsal vagy kartonlappal kell lefedni a földterületet, hogy a gyom ne üsse fel a fejét a kultúránkban.
A faanyagok, amiket összegyűjtöttünk, nedvesek, vizesek kell, hogy legyenek. Ha nem azok, akkor áztassuk be vagy locsoljuk meg őket alaposan. Majd úgy tegyük le az ágyás alapjára őket, hogy masszívan álljanak.
Mehetnek a kisebb faanyagok, gallyak más zöld fűnyesedékkel és fűvel.
Ezt a folyamatot megismételjük még egyszer sokkal több zöld és barna anyaggal.
Miután a halmok elérték a szükséges alakot és magasságot, elkezdhetjük feltölteni a termőréteggel. A kertünkben készített komposzt egy kis komposztált csirketrágyával keverve szinte csodát művel a növényekkel. Ezzel a termőréteggel borítsuk be teljesen az ágyásunkat.
Az utolsó lépés a növények ültetése. Csak olyan növényeket válasszunk, amik az éghajlatunkon és a területünkön jól fejlődnek. A hügelkultúrát érdemes azonnal beültetni, miután elkészült. Így a növények azonnal elkezdhetnek gyökereket ereszteni, így megfogják a dombágyást. Szórhatunk is rá egy vékony szalma takarást, amit az ültetéskor eltávolítunk, ezzel is megóvva az ágyásunkat a természet erejétől. Ha nem ültetjük be és jön egy nagy eső, akkor könnyen megcsúszhat az ágyásunk.

Ha valaki szereti a természetet és nagyon fontos neki a fenntartható növénytermesztés vagy épp a természet megóvása, annak nagyon tudom ajánlani a hügelkultúra kialakítását. Nagy munkát jelenthet nekivágni, de megéri a bele fektetett energiát. Terméshozama és természetbarát kialakítása is megnyugvással tölt el, amikor a kertben oda megyek az ágyáshoz, hisz tudom, jót tettem a környezetünkért a kialakításával.

Szerző: Bugyi Zsolt

Kiemelt kép: www.permaculture.co.uk

kapcsolódó videóim: Hügelkultúr-magaságyás, német megoldás – videó