Azori kalandok 2 – Kerti esztétika és funkcionalitás újragondolva egy permakultúrás farmon

The Permaculturist és a Kert TV közös cikksorozata

A permakultúra sokszínű arca

Sorozatunk előző részében megérkeztünk az Azori-szigetekre, ahol madártávlatból figyelhettük meg, milyen természeti adottságokkal fogad minket a sziget. A mostani cikkben közelebbről vehetjük szemügyre az itteni permakultúrás világot, és bemutatom a farmot, ahol a tájtervező csapattal dolgozunk.

Zónák a permakultúrás farmon

Ami engem különösen megfogott ebben a farmban az az, hogy milyen ügyesen és harmonikusan ötvözik az emberi és a természeti igényeket. A permakultúra alapja éppen ez: együttműködni a természettel, tisztelettel viszonyulni hozzá, miközben a saját szükségleteinket is kielégítjük. Ez a hozzáállás itt csodálatosan valósul meg, különösen a zónák kialakításának köszönhetően.

A zónás tervezés lényege, hogy egyfajta átmenetet, fokozatosságot hozzunk létre az emberi környezet és a vadon között. Általában hat zónát különítünk el: az első zóna az otthonunk közvetlen környezete, amit napi szinten, intenzíven használunk, így itt az emberi igények dominálnak. Az utolsó zóna viszont teljes egészében a természeté. Ez a terület érintetlen marad és hagyjuk, hogy a vadon szabadon kibontakozzon. A köztes zónákban pedig fokozatosan keverednek az emberi és természeti elemek, egymást kiegészítve és támogatva.

Az esztétika és a funkció összehangolása a permakultúrás tervezések során nekem szívügyem. Sokszínű jelzőkkel hallottam társulni a permakultúra kifejezést: intelligens, keszekusza, bőséges, vadregényes, dzsumbuj, harmonikus, hippi és még sorolhatnám. Érthető is, hogy ilyen vegyes vélemények illetik, hiszen mindenkinek más az ízlése: van, aki az angolkertek letisztult eleganciáját kedveli, míg mások a vadregényes, zegzugos terekben érzik otthon magukat és vannak, akiket a saját kézzel létesített, újrahasznosított anyagokat használó kertek tesznek boldoggá.

Szerencsére egyik irányzat sem akadály a permakultúrás tervezések során: az első néhány zónában szabadon megjelenhet az egyéni stílusunk, hiszen ezek a területek a mindennapi használatunk részei. A permakultúrás kert lehet egyben funkcionális és esztétikus is – sőt, legyen is az! Ha nem tetszik a saját kertünk, akkor valószínűleg rosszul terveztük meg. Viszont arra mindig figyeljünk, hogy távolabbi zónákban egyenlő mértékben teret adjunk a vadonnak, hagyjuk, hogy a természet vegye át az irányítást, és a maga szabályai szerint alakítsa a tájat. A természetesség, az ökológiai funkciók, a produktivitás és a szépség egy-egy növényben egyszerre is megjelenhet – nem feltétlen kell ezeket elkülöníteni. Egyik kedvenc példám erre a mézalmácska (Amelanchier × lamarckii). Ez a madárbarát cserje különböző évszakokban más és más színekben tündököl, otthont és eleséget ad a madaraknak, miközben az ember számára is egészséges és ízletes fanyarka gyümölcsöket terem.

Jelenlegi bázisom, az Azori-szigeteki permakultúrás farm élő példája mindennek. E heti cikkünkben megosztom veletek, hogyan valósulnak meg ezek az elvek a gyakorlatban és milyen inspiráló tapasztalatokat gyűjtöttünk itt, Sao Miguelen.

A mi óriási kis farmunk szép, finom és természetbarát

Az Azori-szigeteki permakultúrás farm, ami jelenleg központként szolgál a munkám során, hely bőségében számos emberi és természeti igénynek ad teret. Ez a hely egyben otthon és közösségi tér, amely a díszkertektől az élelmiszertermesztésig, a vadregényes erdőtől a kulturális hagyományokig számtalan dimenziót ötvöz. A farm kialakítása és működése szervesen illeszkedik a helyi közösség természetközeli szemléletéhez, amely a táj eredeti kinézetét nem megváltoztatni, hanem annak gazdagságát támogatni és csodálni kívánja.

Otthon a természet ölelésében

A farmon három épület alkotja az úgynevezett „nullás zónát”, azaz az otthon központját: a lakóház, a különálló mellékhelyiség, és egy részben kültéri konyha. Az épületeket sajátkezűleg, helyben elérhető anyagból, például vulkáni kőzetből, fából illetve sok napfényt beinvitáló üvegfelületekből készültek, rusztikus, mégis modern és letisztult stílust képviselve. A helyiségek különálló elrendezésének célja, hogy a szürke hétköznapok során is kapcsolatban maradjunk a természettel, és ne zárkózzunk be a kényelmes falak közé.

Díszkert, szépség és biztonság

Az otthon körüli első zóna egy fajgazdag díszkert, amely helyi, honos növényekből áll. Az itt található fajok, például hibiszkuszok, agávék és sárkányvérfák vagy levelük színével, vagy viráguk illatával és színpompájával, vagy alakjuk különlegességével első sorban esztétikai célt szolgálnak. Másik funkciójuk az elkülönítés, hogy ezzel is megőrizzék a privát szféra és a biztonság érzetét a ház körül. 

Veteményes, konyhakert és a mindennapok bősége

A ház mögött található a kettes zóna, ahol egy gondosan kialakított veteményes terül el, elsősorban saját használatra termeszett zöldségekkel és fűszernövényekkel, melyek gyakori használatot és gondozást igényelnek. Emellett, mandarinfák árnyékában egy kis csirkeól bújik meg, ahonnan reggelente friss tojás kerül az asztalra.

Erdőkert és zöldségtermesztés

A farm legnagyobb része a harmadik zóna, ami a természeti és emberi igények egyensúlyában alakult ki. Mivel ez a rész állandóan fejlődik, itt végezzük az aktivitásunk túlnyomó részét. Egy fiatal erdőkert többek között édes banánnal, kivivel és avokádóval ajándékoz meg minket, miközben egy újonnan kialakítandó, kereskedelmi célú veteményeskert is ültetés alatt áll. Mikor elkészülünk vele, a helyi közösség számára bio, tápanyagdús és elérhető élelmiszert fog biztosítani. Az állattartás is beleolvad a hármas zónánkba: lovak, tehenek és birkák legelésznek természetes „fűnyíróként”, minden félnek előnyös módon lecsökkentve a karbantartási költséget és időráfordítást. 

Vadregényes erdő, a természet háborítatlan világa

A negyedik és ötödik zónák már szinte kizárólag a természet birodalmát képviselik. A farm határain belül található egy laurisilva erdő, amely az Azori-szigetek endemikus növény- és állatvilágának nyújt menedéket. Az erdő közelebbi részei nyári kikapcsolódásra szolgálnak: az itt élők kerti mozizás közben élvezhetik a lombok hűsét vagy csendes megfigyeléssel tanulmányozhatják a természet zavartalan működését. Távolabbi szegletei azonban érintetlenek maradnak, hogy az itt lakó élőlények nyugalmát se zaj, se fény ne zavarja.

Ez a permakultúrás farm egy működő, produktív gazdaság, és egyben egy életmód szimbóluma, ahol az ember és a természet békés együttélésének lehetőségei bontakoznak ki. Te hogyan formálnád a saját permakultúrás kertedet, hogy az igazán a te világodat tükrözze? Milyen egyedi stílust egyesítenél a természet ritmusával? Melyik ötlet fogott meg téged az Azori-szigeteki farmról? Mi az, amit másképp csinálnál? Engedjük szabadon a képzeletet, és teremtsünk valami igazán klasszat! ☺

Szerző: