Azori Kalandok 3 – Önellátás és közösségi ellátás permakultúrás módon

The Permaculturist és a Kert TV közös cikksorozata

Farm a természet és a közösség szolgálatában

A cikksorozat előző részében az Azori-szigeteken található permakultúrás farmot mutattuk be, amely összhangban illeszti össze a gyönyörű díszkertet a termékeny és funkcionális részekkel. Ezen a héten a funkcionális, produktív részekre fogunk jobban kitérni, és felfedezzük, hogyan válhat az otthon egyszerre önellátóvá és másokat is ellátó rendszerré. Ezen belül bemutatjuk, miként lehet az élelmiszertermelést úgy megszervezni, hogy az ne csak a családot, hanem a közösséget és a természetet is szolgálja.

Ha elkezdjük megkérdőjelezni, hogy honnan származik az étel az asztalunkon, milyen talajból, milyen tápanyagokat vagy méreganyagokat vett fel fejlődése során, milyen hosszú úton ment keresztül, mire a tányérunkra került, vagy hogyan hat az étel, amit megeszünk a testünkre/agyműködésünkre/hangulatunkra/érzelmeinkre, nagy valószínűséggel mi is „biobolondok” leszünk. ☺  Ez tapasztalataim szerint egy gyönyörű utazás kezdete, ami során a szupermarket „zöld” szekcióból a piacra, a piacról a hazai termelőkhöz, onnan pedig a saját kerti veteményesünkig is elkalandozhatunk. Ez a gondolatmenet az Azori-szigeteki farmunkon odáig fajult, hogy jelenleg egy kosárközösség kialakulása van folyamatban – azaz a veteményes kert nem csupán az önellátásra szolgál majd, hanem a helyieknek is bőven elegendő termést hoz. São Miguel szigetén különösen keresettek a friss, helyi élelmiszerek, hiszen a legtöbb termék egy egész óceánt átutazik, mire a szigetre ér és a tányérunkra kerül. Az itt működő farm megoldást kínál erre a problémára: arra törekszik, hogy bőséges terméssel lássa el a helyi közösséget, kizárólag természetes, fenntartható módszerek alkalmazásával.

Milyen is egy „permás” haszonkert?

A permakultúra 3 alappillére

A permakultúrás kert abban más a sima kertektől, hogy tervezése során egyszerre több szempontot is figyelembe veszünk, amelyek együttese biztosítja a holisztikus fenntarthatóságot. Tulajdonképpen a permakultúra 3 alappillére alapozza meg döntéseinket a tervezés során. Egyrészt szem előtt tartjuk a Földünkről való gondoskodást az ökológiai rendszerek támogatásával: elsődleges szempont többek között a talajélet egészségének megőrzése, az állatvilág otthonának biztosítása és a honos növényzet támogatása. Másrészt mivel mi is itt élünk, az emberről való gondoskodásnak is meg kell jelennie, emiatt a permakultúrában fontos, hogy nekünk is hozzon valamiféle hasznot a táj, legyen az étel, víz, energia, vagy a kellemes hangulat. Harmadrészt pedig a kitermelt erőforrások többletének megosztása az a szempont, amiről nem szabad megfeledkezni. Bill Mollison, akit a permakultúra atyjának tekintünk, ennek okát így foglalta össze: „A legnagyobb változás, amit meg kell tennünk, az a fogyasztásról a termelésre való áttérés, még ha kis mértékben is, a saját kertünkben. Ha csak 10%-unk teszi ezt, már akkor is lesz elég mindenkinek.” 

Kosárközösségi kezdeményezés

Ezt a három permakultúra alapelvet képviseli a farm is a készülő kosárközösségi kezdeményezésével, mely a fenntartható önellátáson felül a veteményesből, az erdőkertből és az állattartásból származó terménytöbbletét a helyi lakosoknak szánja. Mindezeket természetesen permetezőszerek nélkül, saját területről származó vízellátással locsolva és az élővilágnak tágabb értelemben is kedvezve hozzuk létre. A termelés csakis ökológiai módszereket használva megy végbe, hiszen a talajélet és más kerti élőlények által nyújtott ökológiai szolgáltatások teszik lehetővé, hogy elkerüljük a vegyszerhasználat spirálját. Itt nem szempont a növények stresszmentesítése és nincsenek hermetikusan elzárva a külvilágtól szigorúan ellenőrzött környezetben, mivel rengeteg értékes táp- és ízanyag éppen immunreakcióik során keletkeznek bennük. 

A rendszerek összefüggnek abban, hogy permakultúrás technikák segítségével kölcsönösen egymásra támaszkodnak az önfenntartásban. Nem tudom, hogy ti láttatok-e már tyúkokat szaladgálni avokádó és banánfák alatt, de számomra nagyon szokatlan látvány volt. Mégis mit keresnek ott? És hogy nem csámcsogják le a csigák a saláták levelét, és van-e köze a veteményes közt totyogó pocakos kacsákhoz? És mitől olyan szép zöld a fű és gazdag a talajélet az egész területen, hogyan győzik a fűnyíróval, és miért olyan jóllakott Milou a tehén? Sejtitek a megfejtést?

Hogy is nézhet ki a 3 permakultúra alapelv a gyakorlatban?

Az erdőkert-tyúk páros a gyakorlatban

Kezdjük hát az erdőkert-tyúk párossal. Az erdőkert sávosan van kialakítva, mert itt így nyújtanak kiszámítható vízhozamot a szintvonalak mentén kialakított övárkok az enyhén lejtős területen. A termő sávokon belül diverz, gyümölcs termő fajok helyezkednek el minden növényzeti szintet kitöltve, mint például banán és avokádófa, valamint a kerítésen futtatott passiógyümölcs. A szintezés azért hasznos, mert ennek segítségével a termések diverzitását és mennyiségét is maximalizálhatjuk. A termő sávokon kívül sétáló sávok futnak, hogy hozzáférjünk az érett gyümölcsökhöz. Praktikus ugyan a hozzáférés, de nagy fejfájás lenne ezt a füves részt minimum hetente nyírni a girbegurba vonal mentén!

Erre megoldást néhány csirketraktor jelent nekünk. Ennek lényege, hogy egy zárt ketrecet mozgatunk pár naponta a kiszemelt területen, így az állatok folyamatosan máshol és máshol fogyasztják a füvet és egyben trágyázzák is azt. Nekünk ezzel a talajtakaróval való munkálatokat nagyrészt megspórolják, és a tyúkok számára sem ártó ez a módszer, hisz a szabadban vannak, természetes és változatos környezetben. A talajjal való közvetlen kapcsolat pozitív egészségügyi hatásairól nem is beszélve: a tyúkok bélflóráját gazdagítja az így bevitt rostmennyiség, valamint a kapirgálás és legelés közben fűvel együtt felszedett talajmikrobák is. Mindennek köszönhetően tojásuk is sokkal tápanyagdúsabb, szebb és nagyobb lesz!

A veteményes

Lássuk csak mi a helyzet a veteményessel, és hogyan nem válik nálunk a termése a csigák és rovarok uzsonnájává. A konyhakert friss zöldségei és salátái csalogatóak lennének a meztelencsigák és más éhes talajlakók számára, de a farm erre is zseniális megoldást talált: futókacsák vigyáznak a veteményesre. Ezek az állatok nagy hatékonysággal vadásszák le a csigákat, miközben sem a növényeket, sem a talaj szerkezetét nem károsítják. Egyre több helyen, köztük itthoni, magyarországi kertekben, farmokon is hallom hogy a kacsákhoz fordulnak segítségért a gazdák. Nem csoda, hiszen tényleg hatékonyak és semmi vizet nem zavarnak. Nem agresszívek, nem szagosak, nem hangosak, viszont természetes módon, kemikáliák nélkül segítenek megőrizni a termények épségét, és még területünk fajdiverzitását is növelik. „Neked nem csigaproblémád van, hanem kacsahiányod!” – mondta Bill Mollison.

Az övárkok

A farm szabad földterületeit tehenek és lovak segítik fenntartani. Az állatok napi szinten más-más részen legelnek, megakadályozva a túllegeltetést, miközben trágyázzák a talajt. Ez a folyamat állandóan gazdagítja a földet, egyre termékenyebbé téve azt. Mivel ez a farm szubtrópusi-óceáni éghajlatú területen fekszik, olyan gyakran váltja egymást az áztató esőzés és a finom meleg napsugarak, hogy a fű pikk-pakk visszanő, állandó élelmet biztosítva a patásoknak. Mivel a terület viszonylag lejtős, a többlet esővizet, melyet a talajnak és a növényeknek nem volt kapacitásuk felszívni, a veteményes és az erdőkert felé terelik szintvonalak mentén elhelyezett övárkok segítségével. Ezekben az árkokban összegyűlik a víz, és fokozatosan szivárog tovább a talajban. Ez a módszer a szigeten a víz bősége miatt szükséges, hogy megakadályozza az eróziót, amit a túlzott felszíni vízáramlás okozna. Ezzel ellentétben itthon, Magyarországon az övárkokat főként a vízhiány miatt alkalmazzuk, hogy célzott helyeken szivárogtassuk be lassú tempóban az esővizet, ezzel állandóbb vízellátást biztosítva növényeinknek. 

Hogyan adhatunk vissza?

Amint láthattuk, a farm működése teljes mértékben az önfenntartásra és a körforgásos erőforrásáramlásra törekszik. Fontos nekünk, hogy megőrizzük a helyi természetes környezetet, és szeretnénk hálával fordulni az általa nyújtott ökoszisztéma szolgáltatások és bőséges termények felé. Emiatt a farmmal úgy adunk vissza a természetnek, hogy a termény, víz, trágya és energiatöbbletet mind helyben visszaforgatjuk, ezzel egy élő, dinamikus rendszert fenntartva – beleértve a környezetet és a lakosságot is. 

Az Azori-szigeteki Soil & Sea farm példája megmutatja, hogy a fenntarthatóság kulcsa a helyi közösségek és ökoszisztémák támogatásában rejlik. Hogyan szolgálhatjuk a környezetünket úgy, hogy az közben minket is szolgáljon? Hogyan adhatunk vissza a természetnek, miközben hasznot húzunk belőle? Hogyan találjuk meg az egyensúlyt a termelés és a fogyasztás között? E kérdések mentén érdemes újragondolni kertjeink és farmjaink működését. Ha a természettel összhangban tervezünk, hosszú távon élvezhetjük a bőség és a fenntarthatóság előnyeit. Gondolkodjunk rendszerben, és fedezzük fel a természet adta lehetőségeket – önmagunkért, a közösségünkért és a Földünkért.

Szerző: