Az őszi kert egyik slágernövénye: a pampafű
Alexander Humboldt német botanikus 1818-ban keresztelte el latin nevére a pampafüvet egy kollégája után.
A Cortadeira selloana Dél – Amerikában honos növény, méghozzá a látványos fajtából. Nincs is költőibb látvány midőn az argentin pampákon nyargaló szél meglengeti ezeket a magas, sűrű levélzetű füveket.
A pampafű levélzete és virágzata
A levelek örökzöldek, barázdáltak, keskenyek és hosszúak, némely fajta akár három méter magasra is képes megnőni.
Mivel levelei nagyon élesek, komoly sérüléseket okozhatnak, ha nem húzunk kesztyűt.
A virágzat színe ezüstös, krémfehér, rózsaszín vagy lilás árnyalatú lehet. Igazi látványossága nyár végén kezdődik, amikor kibomlanak virágai. A látvány még késő ősszel is folytatódik, mert a tollas virágok kitartanak, sőt, mivel télálló, ezért akkor is jól mutat, amikor a kertünk tulajdonképpen teljesen csupasz. Többek között ezért is hasznos ez a remek dél amerikai növény!
A pampafű magassága és sűrűsége miatt kiválóan alkalmas a tér tagolására, térhatárolásra
Gyorsan képes nagy területeket belakni, mivel egy növény élete során közel egymillió magot képes elszórni. Új-Zélandon olyan szinten terjedt el, hogy be kellett tiltani a kereskedelmi forgalmazását, mivel gyakran az sem oldotta meg a problémát, hogy felégették a pampafű mezőket. Ezért alaposan végig kell gondolni, van-e elegendő helyünk számára a kertünkben.
Pampafű téliesítése
A pampafű érzékeny a nedvességre, legnagyobb ellensége a téli csapadék, mely ellen úgy védekezhetünk, hogy október végén, november elején összekötjük a leveleit, így védve a rothadástól, másrészt napos fekvésű helyre, laza szerkezetű, jó vízáteresztő képességű talajba ültessük és a tövét decembertől lombbal fedjük.
A pampafűről készített videónkat a képre kattintva nézheted meg!
