Eperfa, szederfa. Most akkor hogyan nevezzük és miért?
Az Alföldön eperfának, Dunántúlon, a Felvidék nyugati részén és Szlavóniában szederfának hívták és hívják a mai napig ezt a 2-4 cm-es gyümölcsű fát.
Az új gyümölcsök elnevezése sokszor szokott problémát jelenteni, legtöbbször olyan nevet adnak neki – ha magyarul nincs még neve – ami utal a gyümölcsére, egy itthon már ismert gyümölccsel való hasonlósága miatt. Mivel a szederfa termése legjobban az indás, kúszó, szürkéskék termésű hamvas szederre és a földi eperre vagy szamócára (na, az eper és a szamóca is megérne egy hosszabb írást) emlékeztette elnevezőit, meg is lett az új növény elnevezése, itt-ott hol így, hol úgy.
A szederfa
Az egyszerűség kedvéért a továbbiakban nevezzük szederfának. A növény régi elnevezései között még olyanokra is lelhetünk, mint „bécsi szederfa”, „ojtott szederfa”, „borszederfa”, „török szederfa”, „fái eperfa” és „fái szederfa” (ami fán termőt jelent), „szedry fa”, „savanyú szeder vagy eper” vagy „fái szederj”.
Az ősöreg tabáni eperfa
A második, talán egy kicsit fontosabb kérdés a szederfával kapcsolatban, hogy melyik szederfáról beszélünk, a fehér vagy a fekete termésűről, ugyanis az egyiket latinul morus albának a másikat morus nigrának nevezik, így tudja szinte mindenki és majdnem így is van, de mégsem teljesen.
A fehér szederfának (morus alba) mindig édes a termése és színe lehet sárgásfehér, rózsaszín vagy sötét pirosas fekete is, azaz fekete. Ez az, ami megtéveszti még a legtöbb hozzáértőt is.
A fekete szeder (morus nigra) vagy más néven savanyú szeder viszont csak sötét, fekete színű gyümölcsöket terem, fehéret soha, íze is más, inkább savanyú-édes és a termésén nagyon rövid a szár vagy kocsány, ellentétben a fehér szederrel, ami fél-egy centiméteres szárral kapcsolódik az ághoz.
Tehát van két fajunk, legyen A és B, és A-nak van két változata, legyen A1 és A2. Na most, A2 a megtévesztésig hasonlít B-re és még a szakértők egy része is összekeveri a kettőt és az A2-re rendre rámondják, hogy az B. Ugye, milyen tréfás? Mi ne tegyünk így, ha most már így megbeszéltük.
Fehér szederfa
A fehér szederfa (morus alba) Kínából származik, a 6. századtól terjedt el Európában, hozzánk 18-19. században terjedt el rohamosan a selyemhernyó-tenyésztés fellendülése miatt, mivel a növény levele a selyemhernyó fő tápláléka. Gyümölcséből pálinkát főztek és főznek ma is, fája pedig hordókészítésre kiváló alapanyag. Ha nagy fehérszemű fajtát szeretnénk, akkor az Eldorado-t keressük (A1), ha pedig nagyméretű, de sötétszínűt, akkor a Sicilia fajtát (A2) ültessük.
A fekete szeder vagy savanyú szederről (morus nigra, azaz a „B”) azt hihetnénk, hogy ugyanolyan elterjedt nálunk, mint a fehér szederfa, de ez koránt sincs így. Míg a fehér szeder példányai ma is az egész országban mindenhol megtalálhatóak, addig a fekete szederfából alig tudunk néhány példányról. Budapesten három, Szadán egy és a Balatonfelvidéken hét fekete szederfáról tudunk jelenleg, de valószínű, hogy ennél több van.
Fekete szederfa éretlen termései
A Felvidéken, a Lévához közeli Bakabánya közelében fekvő szőlőhegyek közelében előkerült egy több, mint hétszáz darabos idős állomány, egy szlovák botanikus külön fajnak írta le és Morus tyrnavensis, azaz Nagyszombati szederfa lett a neve.
Íze sosem olyan édes, mint a fehér szederé, van benne savanyú íz és fája érzékenyebb a fagyra, valamint szaporítása is nehezebb, mint fehér társáé, talán ezért is tűnt el ennyire. Az eredete sem Kínába vezet minket, hanem Ázsia nyugati részére. Az ókorban a Római Birodalomtól Indiáig ismert volt már, de hogy ezen belül hol van az igazi őshazája, még a mai napig is vitatott. Leírtak előfordulásokat Törökországban, Szíriában, Iránban és Afganisztánban is.
A Morus albának és nigrának van Észak-Amerikában is egy fajtestvére, a vörös szederfa (Morus Rubra, legyen ez „C”), mely a nemzetség legnagyobb termetű faja, magassága elérheti a 21 m-t, sötét bíborszínű termései szintén ehetők.
Vörös szederfa
Létezik egy hibridfajta is a vörös szederfa és a fehér szederfa keresztezéséből Amerikában, melynek Illinois-i folytontermő szeder a neve, mégpedig azért, mert akár három hónapig is folyamatosan terem nagy szemű fekete gyümölcsöket.
A szederfa egy nagyon hálás gyümölcstermő fa, nem nagyon van Magyarországon kártevője, permetezni ezért nem szükséges, íze finom édes vagy savanyú-édes, van fehér vörös és fekete színű, és szinte bármit tudunk belőle készíteni a dzsemtől a szörpön és a turmixon keresztül a pálinkáig. De ne feledjük: amelyik szederfának fekete a gyümölcse, az nem biztos, hogy a Fekete szederfa, a morus alba, lehet, hogy a nagyon hasonló Fehér szederfának (morus alba) a sötétgyümölcsű változata.
