Első a metszés!

A metszés tudomány, külön univerzum a kertészkedéssel kapcsolatos tevékenységek között. De azért nem kell megijedni, ha egy-két alapszabályt betartunk, akkor alapfokon mindenki „belevághat”! Akár már februárban.

Metszés „metsző” hidegben

Mikor aktuális a gyümölcsfák metszése?

Ha enyhe az idő, a kora tavaszi gyümölcsfa metszést már február közepétől elkezdhetjük, főleg a strapabíróbb almaféle gyümölcsfák esetében, mint a körtefa, a naspolya, a birs vagy az almafa. De a kiskertben, ha csak pár gyümölcsfánk van, nem kell elsietni a metszést, legideálisabb virágzás előtt, mert akkor könnyebben gyógyulnak a metszési sebek, és a fák ellenállóbbak az esetleges fertőzésekkel szemben.

A csonthéjasokkal, mint a sárgabarack, szilva, őszibarack azonban tényleg nem árt megvárni a márciust, mert ha nagyon „röpködnek a mínuszok“ körülöttünk, és éjszaka erősen fagypont alá zuhan a hőmérséklet, akkor a megmetszett ágak könnyen visszafagyhatnak! Viszont az is fontos, hogy a tél végi metszést legkésőbb március közepéig ildomos befejezni a tavaszi lemosó permetezés miatt.

Koronaritkítás

Az almafa, a körtefa és a szilvafák sűrű koronát nevelnek, ezért a koronaritkítást kötelező elvégezni rajtuk. Nem kell sajnálni fáinkat, de azért először alaposan járjuk körbe őket, hogy ne negyedóra metszés után derüljön ki, hogy mit is kellett volna csinálni!

Egészségügyi metszés

A metszést mindenképpen azokkal az ágakkal kell kezdeni, ami sérült, beteg, megtört, vagy már visszafagyott, esetleg nagyon sok rajta a kártevő, a kórokozó.

Az egymást keresztező, befelé növő ágakat tőből ki kell metszeni vagy fűrészelni

Így járjunk el a törött, sérült, felkopaszodott ágakkal is. Ezáltal a megmaradó termőrészek több fényhez jutnak, a rajtuk levő gyümölcsök biztosabban megtermékenyülnek, és nem utolsó sorban sokkal finomabbak lesznek.

Növekedési ciklusok

Nagyon fontos, hogy tudjuk, a növényeknek, többek között a gyümölcsfáknak növekedési ciklusaik vannak, tehát teljesen máshogy növekszik egy egészen fiatal fácska, mint egy komoly, méretes gyümölcsfa. A gyümölcstermő növények élete három szakaszra osztható. 

• Az első az erőteljes növekedésé, amikor kialakul a koronaváz, a jövendő termőrészek alapjaival. Ekkor a fa kevés termést hoz.
• A második szakasz a termőre fordulás. A fa növekedése ebben a periódusban mérséklődik, és már sok termőrész képződik.
• A harmadik szakasz a termés csökkenése, az öregedés, amikor a növekedés és a termésképzés mérséklődik, majd megáll.

Gondos, jól irányzott nyisszantások

A metszés erősségét tekintve is háromféle metszésről beszélhetünk

Van gyenge, közepes és erős, ami attól függ, hogy mennyit vágunk vissza az adott ágból.

1, A gyengébb metszés a termőrészek képződését növeli, ezért fiatal fákat közepesen erősen vágjuk vissza, vagy gyengén (a vessző 1/3-át vágjuk le) metsszünk a fa növekedési erejétől függően. „Örökzöld” szabály, hogy az erősebb vesszőket hosszabbra, a gyengébbeket rövidebbre metsszük vissza.

Figyeljünk oda, hogy lehetőség szerint mindig a kifelé mutató rügy felett vágjunk, hogy ne befelé nőjenek a hajtások, mert akkor a korona belseje sűrűsödne. A vízszintes hajtásoknál a felső oldalon fejlődik a termőág a rügyekből. Ezért ha választani kell, az oldalra és lefelé tartó nyúlványoktól szabaduljunk meg. Nőjön a fánk felfelé! A párhuzamos csúcshajtásoknál a gyengébbiket mindig tőből nyessük le!

2, Erős metszéssel alakítjuk a fa hosszanti növekedését, míg termőágat gyönge visszametszéssel nyerhetünk. A visszametszést mindig átlós szögben és 4-5 milliméterrel a rügy fölött kell elvégezni, mivel a sérült ágrész visszaszáradhat vagy fagyhat.

A metszés folyamán figyelembe kell vennünk, hogy a növények mindig felfelé nőnek, tehát ha levágunk egy ágacskát, akkor az utolsó rügy fog a leggyorsabban nőni. Hiába van alatta egy csomó hajtás kezdemény, biztos, hogy a felső fog a legerőteljesebben és a legjobban fejlődni. Ezt nevezzük „csúcsdominanciának”. A kertész pedig éppen ezt használja ki, hogy amelyik rügyre levágja az ágacskát, az a rügy lesz a legfelső, vagyis az fog a legjobban nőni. Így tudjuk irányítani a növekedést.

Általában azokat a gyümölcsféléket, amelyek gyümölcsei nagy tömegűek – alma, körte, őszibarack -, vagy metszés nélküli állapotuk gondot okoz, a termés mennyisége és minősége jelentősen csökkenne – málna, szeder, ribizli, köszméte, fekete bodza – minden évben illik megmetszeni.

Azonban néhány faj esetében elegendő két-, esetleg három évente metszeni. Ez utóbbiak közé tartozik a kajszibarack, a meggy, a cseresznye, a szilva, a dió, a mandula és a mogyoró. Az őszibarack és a szőlő termőre metszését azonban nem kell elsietni; érdemes addig türelemmel lenni, amíg a rügyek kissé duzzadni kezdenek, és maguktól jelzik, milyen hosszú termőcsapokat kell hagyni.

Meglehetősen gyakran elkövetett hiba, hogy túl sok rügyet hagynak a tőkéken/ágakon. Holott ez nem jelenti azt, hogy ettől több termésünk lenne, mert a nagyobb számú termés nem tud majd rendesen fejlődni, mivel nem kapnak elegendő energiát.

Rendkívül fontos, hogy MINDIG éles és TISZTA eszközzel dolgozzunk, hogy ne roncsoljuk vagy fertőzzük meg a növényeinket!

Ne feledkezzünk el a metszést követően a sebek kezeléséről sem!

Hiszen komoly sebeket ejtünk a növényeinken, a vágási felületek pedig utat engedhetnek a gombáknak és baktériumoknak, amelyek tovább terjedve ágelhalásokat, mézgásodást okozhatnak. Ezért egy ecsettel finoman menjünk végig a megmetszett felületeken, és kenjük be őket sebkezelővel.

Ám a legfontosabb dolog a metszéssel kapcsolatban, hogy elfogadjuk, hogy a metszés nem az azonnali eredményről szól. Nagy valószínűséggel csak a következő év(ek)ben fogjuk tisztán látni, hogy a metszés a megfelelő eredményt hozta-e. És ha nem, akkor tanulni kell a hibákból, és ismét meg kell próbálni!