Nyáron is szép kert öntözőrendszer nélkül
A kertem ezer négyzetméter, egy rendkívül meleg, déli lejtőn helyezkedik el, a növényeim mégis életben maradnak. Legalábbis a legtöbbjük.
Kialakult ugyanis egy természetes szelekció. Persze azért én is öntözök, de nem minden nap, nem folyamatosan és nem minden növényt. Vannak erős cserjék és fák, amik csak akkor kapnak vizet, ha esik az eső.
Ennek a ridegtartásnak köszönhetően a növényeim nem lettek elkényeztetve. Kegyetlenül hangzik, de arra kényszerültek, hogy a gyökereikkel mélyre hatoljanak, megtalálják a saját vízforrásaikat. Amelyiknek ez nem sikerült, az nem maradt meg.
De ha belegondolunk, ez így van rendjén. A természetben is éppen így van. Működik a természetes szelekció.
Éppen az az abszurd, hogy ma, amikor akkora kincs a víz – mi ezt itt a Kárpát medencében talán nem érezzük (még) annyira, de máshol már valós és komoly probléma a vízhiány – mi meg olyan növényeket telepítünk és olyan kerteket építünk, amik a folyamatos pesztrálásunk nélkül életképtelenek lennének.
A folyamatos csepegtetős öntözéssel arra kondicionáljuk a növényeinket, hogy ne eresszék mélyre a gyökereiket, maradjanak csak a felszínen, ott úgy- is mindent megkapnak. Mert a növények is a legkisebb energia felhasználására törekszenek, csakúgy, mint mi. Ha nem muszáj, nem erőlködnek. De ugyanúgy ahogy nálunk, ez náluk is azt eredményezi, hogy puhányok lesznek. Vagyis hajlamosabbak a betegségekre, és teljesen kiszolgáltatva a rendszernek. Elég egyetlen technikai probléma (ami általában éppen akkor következik be, amikor nyaralni vagyunk) és lehet, hogy a fél növényállománynak lőttek.
Persze nem azt mondom, hogy mostantól direkt sanyargassuk a növényeinket! Nálam sem tudatosan alakult így, egyszerűen nem volt lehetőségem kiépíteni az öntözőrendszert, aztán lassan azt vettem észre, hogy a növényeim egész jól elvannak nélküle is.
Szóval, a javaslatom, hogy először is próbáljunk olyan növényeket telepíteni, amik a leginkább odaillenek, a leginkább tudnak az adott környezethez alkalmazkodni. Nézzünk körbe a szomszédságban, és ha azt látjuk, hogy valami szépen és gyakran nő a környéken, akkor az jó eséllyel nálunk is el lesz. Felejtsük el az oda nem illő, folyamatos tápozást, nyunyurgatást igénylő “kacsalábon forgó” növényeket és válasszunk belevaló, helyi arcokat helyettük.
Továbbá, oda ültessük, ahová való. Egy nagyobb vízigényű növényt ne a tűző napra ültessünk, vagy ha mégis véletlenül oda ültettük (velem is előfordult már), ne legyünk restek átültetni egy megfelelőbb helyre.
A telepítés második évétől (friss telepítéseknél igenis kell a folyamatos öntözés, különben elpusztulnak, mielőtt kialakulna a megfelelő méretű gyökérzet!) pedig próbájuk folyamatosan csökkenteni az öntözővíz mennyiségét. Figyeljük a növények reakcióját, elég hamar lehet látni, ha egy növény számára kevés a víz.
Ha van is öntözőrendszerünk, ne állítsuk mindennapos, inkább 3-4 napos, de akkor intenzívebb öntözésre. Abba egy növénynek sem szabadna belehalnia, hogy egy-két napra kiszáradt a földje.
Rengeteget csökkenthetünk még a vízmennyiségen nagy, árnyékot adó növények telepítésével is. Akár 30%-al kevesebb víz párolog egy olyan kertben, amit termetes fák árnyékolnak, mint egy nyílt vagy csak körben fásított kertben.
Ne feledjétek, egy ilyen szárazságtűrő kert nem csak kevesebb pénzébe, de kevesebb munkájába is kerül a gazdájának!
Ez a cikk a BBC Kertvilágban is olvasható.
