A pillangók és méhek kedvence, a sétányrózsa

A Lantana camara latin névre hallgató sétányrózsa Amerika trópusi őserdőiben honos és dísznövényként érkezett meg Európába a 18. században. Színe miatt Angliában „spanyol zászló” néven is ismerték.

A sétányrózsa jellemzője

Örökzöld, 1-2 méter magas díszcserje, ismert fás- és bokros változata is. Virágai “színváltóak” is lehetnek. Sokfajta virágai a nyílás során világosból sötétebb színre váltanak, ami a piros-narancs változatoknál a leginkább szembetűnő, ezek virágzatában ugyanis a kis bimbók kipattanásakor citromsárgák, majd sötétpirosra színeződnek. Ismerünk olyan fajtát is, amelyik a citromsárgáról rózsaszínre változik.

A sétányrózsa termése bogyótermés, a bogyók színe lilás-bordó, majdnem fekete. Éretlenül, zölden mérgező. Az érett magok bordó színűek.

A sétányrózsa gondozása

Tarthatjuk edényben, cserépben, balkonládában. Szereti a tőzeges, tápanyagdús talajt. Sok öntözést igényel és érdemes hetente tápoldatozni. Nyáron sok, de nem direkt fényre van szüksége. Akár az udvarra is kivihetjük, de a tűző, déli naptól védeni kell vagy szoktatni kell hozzá.

A rossz modorú sétányrózsa

Több mérgező alkaloidát is tartalmaz, kevés növényt tűr meg maga körül, és a rovarok nagy részét is elűzi környezetéből, ugyanakkor a pillangók és a méhek előszeretettel látogatják a virágait. Mérgező volta miatt Floridában az első kategóriába sorolták a „mérgező-terjeszkedő növények” kategóriájában, és agresszív térhódítása miatt Texas államban, és Hawaii-on is komoly problémát jelent. Ezzel szemben Európában kedvelt dísznövény, nyáron nagyon strapabíró és sokfelé ültetik autóutak mellé, vagy parkokba, de a mediterrán kertekben is szinte mindenhol megtalálható.