Növénytartás virágföld nélkül? Ez a hidrokultúra! A NASA is erre gerjed…
A hidrokultúrás növények nagyon modern találmánynak tűnhetnek, pedig a módszerrel már majdnem négyszáz éve (!) is foglalkoztak.
Az első könyv, amely növények talaj nélküli nevelésével foglalkozott, az 1627-ben megjelent Sylva Sylvarum című alkotás volt Francis Bacon tollából. Nem állíthatjuk tehát, hogy új keletű gondolatról beszélünk!
A következő évszázadok során többen is folytattak kísérleteket a témában. 1929-ben William Frederick Gericke a kaliforniai Berkeley-ből kezdett el kampányolni a mezőgazdasági növények talaj nélküli termesztése mellett. A német tudós nagy hírnévre tett szert azzal, hogy kertjében hatalmas paradicsomtöveket nevelt, méghozzá nem földben, hanem ásványi anyagokban. A hydrokultúra kifejezést is tőle származtatják, noha ő szerényen kollégájának, W. A. Setchellnek tulajdonítja az érdemet.
Gericke kutatásai megosztották a tudósok társadalmát, és a harmincas évektől kezdve egyre több és több munka született a vízkultúrás növénytartásról.
Az egyik első kereskedelmi alkalmazása a Pan Am légitársasághoz köthető. Még azelőtt, hogy a sugárhajtású gépek képesek lettek volna megállás nélkül átrepülni a Csendes-Óceánt, a légitársaságoknak tranzitállomásokat kellett fenntartaniuk, hogy feltöltsék a gépek üzemanyagtartályait. Ilyen volt a Pan Am számára a Wake-sziget, egy sziklás atoll, amelyen a cég megbízásából hidrokultúrás növényeket kezdtek termeszteni, hogy az utasokat el tudják látni friss zöldséggel. A szigeten rendes termőtalaj nem volt, másik kontinensről szállítani a zöldséget pedig drága lett volna, így a légitársaság vezetői az akkor újnak számító felfedezéshez nyúltak.
A hidrokultúrás növénytartás jövője jelenleg a NASA kezében van, mivel az űrügynökség több kísérleti programot is futtat. A CELSS névre keresztelt projekt célja, hogy nehéz körülmények között – például a Marson – LED izzók segítségével növényeket termesszenek.
Egyszerű és nagyszerű
A hidrokultúrás növénytartás nagyon ajánlott azok számára, akiknek kevés az idejük, de a növényeket mégis imádják, és persze azoknak is, akik nagyobb hozamra áhítoznak. Az elmúlt években készült tanulmányok ugyanis egyértelműen azt bizonyítják, hogy a hidrokultúrás rendszerben a hagyományoshoz viszonyítva akár húszszoros hozamot is elérhetünk!
A növényt vízbe helyezzük talaj helyett, de talaj híján nincsen tápanyag, ezt nekünk kell pótolnunk tápsók, tápoldatok formájában. A rendszerhez ma már különböző termesztő közegeket használnak: perlitet, agyaggolyókat, kókuszrostot, tőzeget, stb. Átültetni ritkán kell, mivel nem a talajból nyerik a tápanyagokat, ugyanis azokat mi adagoljuk nekik. Egy vízmérő segítségével pontosan látjuk, hogy mennyi vízre van szükségük. A földben gyökerező növények esetében nem árt némi tapasztalat, hogy lássuk, mennyi folyadékra van szüksége a növénynek. Gyorsan felmérhető az állapotuk, kevés törődést igényelnek, azért nagyon népszerű megoldásnak számít irodákban, szállodákban.
A hidrokultúrának már sok válfaja ismert, ilyen pl. az aero-, agregát- vagy hidropónika.
A hidrokultúra előnyei
- Képtelenség túlöntözni. A túlöntözés az egyik leggyakoribb ok, amiért szobanövényeink kipurcannak.
- Csökkenthető az öntözési gyakoriság, vagyis több idő telhet el két öntözés között, ami kedvezően befolyásolja a fenntartási költségeket.
- Nincs szükség többé átültetésre, nem kell szaklapokat tanulmányozni, kertészetbe menni, összekoszolni a kezünket, és így tovább.
- Agyag granulátummal akár fél évre is biztosíthatjuk a virágok optimális tápanyag ellátottságát.
Összességében elmondhatjuk, hogy ezzel a módszerrel a növényekre fordított idő, energia és pénz is a töredékére csökkenthető, sokkal környezettudatosabbak vagyunk és mégis van szép növény a lakásban.
Elképesztően csábító ajánlat!
Hasznos link a témához: itt
Forrás: itt
