Azori kalandok 5 – „Problémában a megoldás”, avagy egy hozzáállás, ami minden gondot megold a kertben

The Permaculturist és a Kert TV közös cikksorozata

Az érem két oldala permakultúrás szemmel

Múlt heti cikkünkben az ökoszisztéma szolgáltatásokról volt szó: példák során felfedeztük, hogy mennyi mindent nyújt nekünk a természet, főleg ha cserébe mi is gondját viseljük. A friss élelmiszer, a természetes építőanyag, az árnyék a kánikulában, az éghajlatszabályozás, a talajképzés, a vízforrás, valamint a hétköznapi kikapcsolódás és feltöltődés csupán néhány példa a rengeteg ajándék közül, amit a természettől kapunk. 

Azonban be kell lássuk, vita tárgya lehet, hogy ezen előnyökön kívül gondot is okozhatnak a természeti adottságok és éghajlati viszonyok. Igen kellemetlen lehet olyan területen élni, melyet erős szelek és esők sújtanak, vagy éppen aszály veszélyezteti őket, az érett terméseket kártevők roncsolják, vagy melynek talaja gazokon kívül más növénynek alkalmatlan. Ilyen hatásokat tapasztalva a legtöbb ember reakciója az, hogy ezeket elnyomja, kiirtja vagy megváltoztatja. Ilyenkor kerülnek elő a növényvédő szerek, jön szóba a teljes talajcsere, a gazirtó, a műtrágya és társai. Ugyan van alkalom, mely során ezek valid megoldást jelenthetnek, de a permakultúrában máshogyan állunk hozzá a dologhoz. A permakultúra tervezők szempontjából a „problémában rejlik a megoldás”.

Problémában a megoldás

A permakultúra egyik legfelszabadítóbb aspektusa, hogy ha problémát észlelünk, akkor egyben a megoldást is megleljük benne. Ha kicsit másképp közelítjük meg a kihívásokat, akkor a vélt akadályt pozitív tulajdonságként használhatjuk fel. Például, ha hideg szél fúj át a földünkön, hogyan használhatjuk ki annak erejét és hűsítő tulajdonságait a saját előnyünkre a tervezések során? Hogyan vélekedünk, csigaproblémánk van, vagy inkább kacsahiányunk? Minden lehet pozitív erőforrás, csak rajtunk múlik, hogyan használjuk fel. Ezzel szemben ne pazaroljunk időt, pénzt vagy energiát olyan változtatás erőltetésére, amit a természet magától nem szándékozott!

Az Azori szigeteki Soil&Sea farmon, ahol jelenleg dolgozom, nem egy hasonló kihívás található. Szubtrópusi óceáni éghajlatunknak köszönhetően például a gyakori eső kimoshatja a talaj tápanyagait és földcsuszamlást is eredményezhet. Ezzel ellentétben nyáron volt, hogy egy hónapig alig esett és a növényzet nem jutott elegendő vízhez. Az erős óceáni szelek is kellemetlenek lehetnek, valamint a magas páratartalom könnyen roncsolhatja az építményeket. 

Mai cikkünkben elmesélem, hogy a farm hogyan birkózik meg ezekkel az akadályokkal, jobban mondva hogyan alakítja őket előnnyé és használja ki hatásukat. Remélem, Nektek is ad egy-két ötletet saját területeitek gondozására, és építő hozzáállást segít elő a fejlesztéseket illetően. 

Eső: erózió vagy mélyhidratálás?

Mondanám, hogy mindig nézzük az élet napos oldalát, de cikkem lényege, hogy rávilágítsak az esős, felhős, szeles oldal szépségeire is. Ha természetközeli életet szeretnénk élni, fontos, hogy ezekkel is megbarátkozzunk. A farmon, mely az Atlanti óceán közepén, egy nem épp dúsgazdag szigeten, a várostól távol fekszik, nincsen sok választási lehetőségünk, együtt kell élnünk a természet elemi létével. Amiről viszont választhatunk az az, hogy ezeket elszenvedni vagy kiélvezni fogjuk. Nem fogtok meglepődni amikor azt mondom, hogy inkább az utóbbi mellett döntünk nap mint nap. 😉

Mint a bevezető cikkünkben is olvashattunk róla, az év nagy részében szép, napos idő van, viszonylag stabil hőmérséklettel. Azonban igen gyakori az áztató esőzés is, főleg a téli szezonban. Mivel a sziget dombos és a farm területe is lejtős, az ilyen fajta eső önmagában véve nem kívánt következményeket tud eredményezni. A lejtőn nagy sebességgel lezúduló víz kimoshatja a talaj tápanyagait, ezzel előbb-utóbb erózióhoz vezetve. A szigeten sok helyen, köztük a farmon is állattartás folyik, amelyből keletkező trágya szintén a dombokról indulva a völgyekben és azok tavaiban gyűlik össze túlságosan töményen, és eutrofizációhoz, más néven elalgásodásához vezet. 

A szemfülesek azonban észreveszik, hogy mindez helyesen kezelve aranyat ér. Épp emiatt a farmon előtérbe helyezzük a vízmegtartást. A ló, tehén és szárnyasok trágyáját és egyéb értékes tápanyagokat tartalmazó vízhozamot övárkokkal, azaz a szintvonalak kimélyítésével lassítjuk le, és engedjük lassan beszivárogni a talajba. Ennek a módszernek köszönhetően nem csupán az eróziót és az eutrofizációt akadályozzuk meg, hanem a farm saját területét is gazdagítjuk. Az erdőkertben, a veteményesben, a díszkertben és az erdőben élő növények a bőkezű tápanyag- és vízellátást kiemelkedően gyors és életerős növekedéssel, nagyobb ellenállóképességgel, kirobbanó színekkel és egészséges termésekkel hálálják meg. 

Gazok és kártevők: irtani vagy integrálni?

Sok betérő kérdezi a perma-farm látogatása során, hogy az ételtermesztés és a kertfenntartás során hogyan birkózunk meg a hírhedten makacs gyomokkal és szemtelen kártevőkkel. Hisz sok helyen elcsúnyítják a nagy odaadással gondozott kerteket, és megrágcsálják a hónapokig növesztett, vacsoráink hozzávalójaként várva várt terméseket – itt hogy nem jelentenek problémát? Hogyan lehet ilyenek esetek után barátként tekinteni ezekre az élőlényekre, és méghozzá együtt dolgozni velük? Valóban csak a gyom- és rovarirtók, valamint a csiga- és rágcsáló csapdák jelenthetnek megoldást, vagy van más út? Permakultúrás szemmel vizsgálva igen, van jobb megoldás, még a bio-szereken túl is.

Legfontosabb, hogy meg kell értenünk, hogy miért jelentek meg ezek az élőlények. Milyen körülmények vannak jelen területünkön, amelyek teret adnak és kényelmes otthont biztosítanak nekik? Ha ilyen kérdéseket teszünk fel, a gyomok és kártevők válaszolnak nekünk. Elmesélik, hogy milyen igényeiket elégíti ki a terep. Például a gyomnövények nagy része kifejezetten kedveli az ökológiai szukcesszióban fiatal, kevésbé termékeny talajokat – azt jelzik, hogy talajunk javításra szorul. Jelenlétükkel tehát ezt a funkciót látják el: életet lehelnek a terméketlen talajokba, mikroorganizmusokat vonzanak be, vizet és tápanyagokat kötnek meg, feltörik a tömörödött földet vagy éppen megkötik a laza talajt. Ha megértjük ezeket az üzeneteket, segítségükkel tudatosabban fejleszthetjük a területeinket. Ha a „gaz” maga nem tetszik nekünk, akár helyettesíthetjük őket más, olyan növénnyel ami jobban tetszik nekünk, de ugyanazt az ökológiai funkciót tölti be. Ez így nyerő helyzet lehet nekünk is és az ökoszisztémának is. Részletekért melegen ajánlom ezt a videót.

A kártevők szintén fontos üzenetet hordoznak. A „kártevő” elnevezést valójában helytelenül használjuk, hiszen ők is csak saját életszükségleteiket elégítik ki, nem pedig rosszindulatból rontják terméseinket. Ezen élőlények elszaporodása, legyen az egér, tetü, csiga vagy egyéb állat, szintén fontos üzenetet hordoz: az ökológiai rendszer sebeit jelzi nekünk. A „steril” kertek, melyekből integrálás helyett kiszorítjuk a nekünk nem tetsző elemeket, nem tudják bezárni a tápláléklánc körkörösségét. Ha például levéltetves a rózsánk, láthatjuk, hogy azért szaporodtak el, mert nincsen elég természetes ellenségük, amelyek karbantartanák a példányszámot – tehát katica hiányunk van. Ha csigaproblémát tapasztalunk, az ugyanilyen logika mentén kacsahiányt jelez – a farmon is alkalmazzuk ezeket a szárnyasokat. Minden esetben legfontosabb az, hogy rendszerben gondolkozzunk, és nagyobb távlatból tekintsünk a helyzetre. Ha megtaláljuk a helyi ökoszisztémánk hiányzó elemét, tudatosan tudjuk azt pótolni és az élet hálójának szálait begyógyítani. 

Szél: rombolás vagy szárítás?

A sziget jelentős része ki van téve az óceán felől érkező szeleknek, amelyek a lágy szellőtől egészen a hurrikánokig terjedhetnek. Ez komoly kihívást jelenthet, különösen a szélnek közvetlen kitett, dombtetőn álló építmények és a szélérzékeny növények számára. A part mentén a szél ráadásul sós párát is hordoz, amely idővel károsítja az épületeket és egyéb emberi alkotásokat.

Bár a szelet megállítani vagy visszafordítani nem tudjuk, alkalmazkodhatunk hozzá, sőt ki is használhatjuk az adottságait. A szél folyamatosan mozgásban van, energiát hordoz, hűsít, szárít, és különböző anyagokat – például pollent, illatokat és hangokat – szállít. Ha megértjük, hogy mi az, ami jól tűri vagy igényli a szelet, és mi az, ami védelemre szorul, akkor megfelelő tervezéssel a hátrányokat előnyökké alakíthatjuk.

Például a nyári hőségben a hőérzékeny növények és a terasz is kifejezetten örülhet a frissítő szellőnek. A szél segít a párás területek szárításában, csökkenti a penészedés esélyét, és biztosítja a megfelelő légmozgást a komposztálónk, valamint faépítményeink számára. A farmon például a „glamping” sátor fapallója és a nyári konyha fa szerkezete is gyorsabban elhasználódna a párás levegő miatt, ha nem biztosítanánk nekik elegendő légáramlást.

Az érzékenyebb növények és építmények védelmére érdemes ellenállóbb fákat és bokrokat szélfogóként telepíteni. Ha ezeket vegyesen, rétegesen és áramvonalasan ültetjük, hatékonyan mérsékelhetik a szél erejét. A szigeten kitapasztalhattuk, hogy az óceáni sót hordozó szelek sem jelentenek minden növény számára problémát – bizonyos fajok, mint a halofita növények, méhbalzsam, sétányrózsa és leander, jól alkalmazkodtak a magas sótartalmú környezethez, így kiváló választásként szolgálhatnak ilyen területeken.

Ha tudatosan tervezzük meg a kertünk és otthonunk elrendezését, nemcsak hogy kevésbé leszünk kiszolgáltatva a szél erejének, de akár előnyünkre is fordíthatjuk azt. Ahelyett, hogy bosszankodnánk miatta, hálásak lehetünk neki a természetes hűsítésért, a levegő tisztításáért és az élővilág mozgásának támogatásáért.

Hogyan találjuk meg a problémában a megoldást?

Amikor legközelebb hasonló kihívásokkal találkozunk, ne rémüljünk meg tőlük! Tekintsünk rájuk inkább úgy, mint értékes üzenetekre, amelyek segítenek jobban megérteni környezetünket. A permakultúrás, természetbarát tervezés egyik alapelve, hogy párbeszédet folytatunk a tájjal és a természeti környezetünkkel, hogy mindkét fél számára előnyös megoldásokat találjunk.

Ehhez érdemes az alábbi kérdéseket feltenni:

• Miért történik ez? Mit szeretne jelezni ez a jelenség?
• Az ökológiai rendszer mely pontján van egyensúlyhiány vagy éppen teljesség?
• Hogyan kapcsolódik a megfigyelt adottság az élet hálózatához?
• Hogyan működhetek együtt az adott körülményekkel úgy, hogy az a javamra váljon?

Ahelyett, hogy ellenségként tekintenénk a problémákra, próbáljunk szövetségesként együtt dolgozni velük, és megtalálni a lehetőségeket bennük! 

Szerző: