Sao Miguel szigete egy magyar permakultúra tervező szemével

The Permaculturist és a Kert TV közös cikksorozata

Első lépés a permakultúra felé: „Figyeld meg, és válj a természet aktív részévé”

Ismét megérkeztem São Miguelre, az Azori-szigetek egyik gyönyörű szegletébe. Ahogy kiléptem a repülőtérről, lágy napsugarak simogatták az arcomat, miközben a friss tengeri szellő ismerős illatokat hozott. Mosolygós arcok fogadtak, és minden olyan volt, ahogy emlékeztem – úgy éreztem, hazaértem.

De vajon miért érzem magam ilyen otthonosan ezen a távoli, apró szigeten? Miért olyan különleges ez a hely egy permakultúra-tervező, vagy mondhatnám úgy, hogy egy „permakul-turista” számára? Mindjárt elmesélem.

Először is, az ok, amiért itt vagyok: hogy a portugál „Soil and Sea” permakultúrás tájépítész csapattal dolgozzak együtt, új éghajlatokat, tervezési módszereket és közösségeket megismerve. Egy gyönyörű tanyán fogunk tevékenykedni fél éven át, közösen tervezve és tanulva. De mielőtt belecsapnánk a lecsóba ezzel a fantasztikus csapattal, mint minden jó permakultúrás szakember, az első lépés az, hogy „semmit sem csinálunk”. Na jó, ez talán mégis kicsit több annál. 🙂

Valószínűleg sokan kívülről fújjátok a permakultúra 12 alapelvét, melyek közül az első: „Figyeld meg, és válj a természet aktív részévé”. Ez a lépés azért fontos, mert a természettel együtt akarunk dolgozni, nem ellene. Meg kell figyelnünk a környezetünk számtalan mintázatát – legyen szó napsütésről, éghajlati viszonyokról, csapadékeloszlásról, a növénytakaró sokféleségéről és elhelyezkedéséről. Csak a mély megfigyelés után érthetjük meg a természet nyelvét, és vonhatjuk be azt a tervezésbe. Akárcsak bármely csapatmunkában, itt is a kommunikáció a kulcs: el kell csendesednünk, hogy meghalljuk a természet szavát. Erről fogok nektek beszámolni az Azori-szigeteki kalandjaim első részében.

Tejben-vajban fürdeti a növényeket a környezet

Lehet elfogult vagyok, de az időjárást illetően ennél kellemesebbet nehéz elképzelni. A nyári időszakban többnyire süt a nap, de nem perzsel, az égen néha átvonul egy-egy felhő, és egy gyors, frissítő eső is gyakori vendég. Télen a zivatarok napi szinten áztatják át bő vízzel a talajt és a kevésbé szerencsés járókelők ruháját, de valahogy nem vagyunk rá mérgesek, hiszen mind tudjuk, hogy ennek köszönhetjük a buja, zöld növényzetet, a vízeséseket és szivárványokat magunk körül. A sziget domborzata, a szelek és az óceán közelsége mind hozzájárulnak ahhoz, hogy sok területnek megvan a saját mikroklímája – néhol „mindig” esős-ködös, másutt pedig „mindig” tiszta az ég. Az időjárás kiegyensúlyozott, ritkán fordul elő, hogy a hőmérő eltér a 30 °C – 10 °C skálától. Ez ugyan nagyban más, mint otthon, a kontinentális éghajlatunkon, ahol fagyos telek és aszályos nyarak váltják egymást, de fontos hozzátenni: nincs jó vagy rossz időjárás, egyszerűen csak másképp kell alkalmazkodnunk hozzá. 

Permakultúrás szempontból ez azt árulja el nekünk, hogy legyünk akár óceáni vagy kontinentális éghajlaton, a legfontosabb hozzávaló az egészséges környezethez az adottságok kiszámíthatósága és a vízkörforgás stabilitása. Egyrészt, akár nedvesebb, akár szárazabb körülmények vesznek minket körül, teremtsünk olyan otthont a növényeinknek amely nem, vagy csak lassan változik, hogy legyen idejük adaptálódni az újdonságokhoz saját ritmusukban. Cserébe, mint ahogyan itt az Azori-szigeteken megfigyelhetjük, a növények is segítenek enyhíteni a klímaingadozásokat. Másrészt, minden perma-tervezésnél legyen fő célunk a vízmegtartás, alkalmazzunk erre épülő technikákat, hisz ahogy itt is láthatjuk, a víz a természet éltető ereje. 

Tomboló növényvilág: Azori növények, amelyek otthonra leltek a vulkánon

Az Azori-szigeteki növényvilág különösen izgalmas. Leesett az állam, hogy olyan jól érzik magukat itt a növények, hogy egyenesen egy vulkáni sziklafalon vagy akár egy romos háztetőn is megtelepszenek – minden megtalálja a helyét. A területet Európa egyik legnagyobb biodiverzitású területeként tartják számon, emiatt az UNESCO Bioszféra Rezervátumainak világhálózatába is beletartozik. Több mint 80 endemikus faj található itt, amelyek sehol máshol nem léteznek a világon! A mintegy 200 őshonos faj természetesen, emberi beavatkozás nélkül kolonizálta a szigeteket, míg a többi fajt mesterségesen vezették be, melyekből sok invazívvá vált. 

Ezek közül sokunk nagy kedvence a habos-babos hortenzia (Hydrangea macrophylla), melyek eredetileg Japánból és Kínából származnak, de rendkívül jól alkalmazkodtak az Azori-szigetek talajához. Ugyan otthoni körülmények között tapasztalataim szerint a macrophylla fajta sajnos kevésbé érzi jól magát, de ha mégis rekreálni szeretnénk kertünkben az itteni észbontó tájat, a cserjés „annabell” vagy a bugás fajták hálásabban virulnak. Másik itt elterjedt fajta a gyömbérliliom, amely ugyan esztétikusan hat, amikor egész domboldalakat borít sárgába a virágával, azonban kiemelten invazív, és sajnos elnyomja a többi honos fajt. 

Permakultúra tervezéseket illetően mindez azt tanítja nekünk, hogy amikor fajokat választunk a kertjeinkbe, igyekezzünk őshonos növények közül válogatni, és azokból jó változatosan ültetni. Ha ilyen módon támogatjuk a már létező, honos flórát, akkor fogunk leginkább a helyi természettel együtt dolgozni, nem pedig ellene. És mikor időről időre elragad minket egy-egy egzotikus fajta szépsége/gyümölcse, nézzünk jól utána, hogy milyen hatással lehet a szomszédjaira kertünkben, támogatja-e vagy elnyomja őket. 

Laurissilva erdők: Az Azori-szigetek titokzatos köderdői

Kihagyhatatlan megemlíteni a Laurissilva nedves erdőtípust, vagyis „köderdőt”. Az Azori-szigeteki erdők megjelenése egészen hasonlít a trópusi erdőkhöz, több rétegből épülnek fel, minden szint telítve van epifitákkal (fákon növő növények), vagy kúszónövényekkel, vagy örökzöld illetve lombhullató fákkal. 

És miért is kedvelem annyira ezeket az erdőket, azon kívül, hogy tökéletesek az erdőfürdőzéshez? A Laurissilva erdők nemcsak a szén megkötésében játszanak fontos szerepet, hanem jelentős nedvességet és csapadékot is képesek elraktározni, ami hozzájárul a talaj és a növényzet stabilitásához. Ezek az erdők képesek helyreállítani a degradált talajokat, kiszűrik a szennyeződéseket, és megőrzik a védett fajok élőhelyeit. Ezenkívül biomasszát, gyümölcsöket, magvakat és más növényi anyagokat, például gyantát, kosárfonásra alkalmas anyagokat, élelmiszert, aromás és gyógyító növényeket is biztosítanak. 

Egy permakultúristának ez maga a paradicsom! Ezt a sokszínűséget otthoni viszonylatban például erdőkertek formájában lehet implementálni kertjeinkben, a talajszinttől a lombkoronáig minden réteget hasznosan kihasználva. Ezeknek lényege, hogy minden szintet annak megfelelő struktúrájú dísz- illetve haszonnövényekkel beültetünk. Ez nem csak a területkihasználás miatt hasznos, hanem ahogy itt is láthatjuk, jelentős hozamot tudunk ezzel elérni akár gyümölcsök akár egyéb erőforrások formájában, mégpedig egy stabil és önálló rendszeren belül. 

A permakultúra felfedezése az Azori-szigeteken

Nos, az első tennivaló és alapelv a permakultúra kalandunk során, azaz hogy „Figyeld meg, és válj a természet aktív részévé” teljesítve. Ugyan már ebből is tanultunk, hogy hogyan tudunk a természettel együttműködni, ez csupán egy első benyomás. A részleteket illetően még rengeteg felfedeznivaló vár ránk: meg kell ismernünk a helyi növényfajokat, a gazdálkodási módszereket, a domborzati és talajviszonyokat, valamint a közösségi dinamikákat. Tarts velünk és kövesd nyomon az Azori-sorozat következő részeit! 🙂

Szerző: