permakultúra az azorin
Ajánló

Azori Kalandok 8 – A diverzitás és növénytársítás mestersége

The Permaculturist és a Kert TV közös cikksorozata

permakultúra az azori-szigeteken

Az előző írásomban meséltem arról, hogyan kezd formát ölteni egy közösségi kert São Miguel-en, az Azori-szigeteken. Bár egyik célunk egy rendezett, jól használható tér kialakítása, fontos számunkra, hogy ez a rendezettség ne a biodiverzitás rovására történjen. Főleg az ilyen elszigetelt, zárt ökoszisztémával rendelkező szigeteken a biológiai sokféleség kulcsfontosságú az élő rendszerek egészségének fenntartásához.

A természetes ökoszisztémák stabilitását épp a sokféleség biztosítja: különböző fajok különböző szerepeket töltenek be az „élet hálójában”. Erről a koncepcióról itt olvashatsz bővebben: Élet hálója – természetben és közösségekben. Gyakorlati szinten ez például azt jelenti, hogy míg egy gyümölcsfa árnyéka segítheti a félárnyékot kedvelő növények fejlődését, addig ezeknek virágai illatukkal beporzókat csalogathatnak a kertbe, ezzel pedig közvetlenül hozzájárulnak a fa terméshozamához és erősítik egymást. 

A diverzitás önmagában is érték, de ha tudatosan válogatjuk össze a fajokat, még hatékonyabban tudjuk kihasználni az egymást támogató kapcsolatok erejét. A kezdődő közösségi kertünkben ezt az elvet a gyümölcsfa-céhek (fruit tree guilds) rendszere testesíti meg, különösen a leendő erdőkert részén. Egy ilyen rendszerben a fajgazdagság nem kuszaságot, hanem funkcionális rendet jelent. Reményeink szerint ezzel a megközelítéssel bőséges termést érhetünk el, sőt, egy élettel teli, sokszínű és fenntartható kertet is létrehozhatunk.

Egy gyümölcsfa-céhben a sokszínűség szép és egyben elengedhetetlen is. Minden növénynek megvan a maga szerepe: egyesek megkötik a nitrogént, mások elriasztják a kártevőket, vonzzák a beporzókat vagy lazítják a talajt. Az egész rendszer a különbségek miatt virágzik, nem pedig azok ellenére. A természetben a rugalmasság és ellenállóképesség a sokféleségből fakad, és minden növénynek és lénynek megvan a maga helye és célja, hasonlóan az emberi közösségekhez.

Ha szeretnél többet megtudni a gyümölcsfa-céhekről olvass tovább, mert erről a technikáról fogok ma mesélni nektek. 

növénytársítás

A gyümölcsfa-céh (fruit tree guild) egy olyan, intelligensen összeállított növénytársítási rendszer, ahol minden növény funkciója illeszkedik a többiekéhez. Ez a módszer egyrészt sok helyet szabadít fel a kertben és rendezett rendszerbe helyezi a fajsokaságot, másrészt pedig hozzájárul a fák egészségéhez, javítja a talaj minőségét, vonzza a beporzó rovarokat, valamint ellenállóbbá teszi a fákat a betegségekkel szemben. Nem mindenhol köztudott, de a gyümölcsfák nem rajonganak a maguk körül elterülő
gyepszőnyegnek, mivel a fű rendkívül nitrogénigényes, így elvonja a talajból ezt az alapvető tápanyagot, aminek hiánya akár a fák sárgulását is okozhatja. Ehelyett olyan növényeket érdemes választani, amelyekről tudjuk, hogy versengés helyett kölcsönösen támogatják egymást.

Az közösségi kert erdőkertjének tervezésénél a fő szempontunk egy kollaboratív ökoszisztéma létrehozása volt, ahol minden növény egyenlően és egymást támogatva tud növekedni. Szeretnénk egy színes, tápláló, egészséges és ellenálló erdőkertet létrehozni, amiben a permakultúra 12 alapelve közül főleg erre a kettőre támaszkodtunk:

  • Elkülönítés helyett törekedj egységre!
  • Használd és becsüld a sokféleséget!

Úgy gondolom, hogy az erdőkertek létrehozása és a gyümölcsfa-céhek kialakítása az egyik legizgalmasabb kertészeti élmény, hiszen olyan növényeket hozhatunk be a kertbe, amelyek segítik a körülöttük lévő növényeket, sőt, még mi is jóízűen fogyaszthatjuk őket!

permakultúra az azorin

Ebből a hat kategóriából mindenképpen érdemes néhány növényt beilleszteni egy céhbe, mivel ezek mind más-más sajátos módon járulnak hozzá a rendszer egyensúlyához:

  • Tápanyagmegkötő növények – segítenek a talaj tápanyagtartalmának pótlásában.
  • Beporzókat vonzó növények – virágaikkal csalogatják a hasznos rovarokat.
  • Kártevőriasztó növények – elriasztják a gyümölcsfára káros rovarokat.
  • Gyomelnyomó növények – segítenek a nem kívánatos növények visszaszorításában.
  • Talajtakaró növények – benntartják a talajnedvességet, valamint szerves anyagot szolgáltatnak a talajnak.
  • Ehető növények – amelyek hasznosak és egyben fogyaszthatóak is.
almafa céh

A tápanyagmegkötő növények segítenek visszapótolni azokat az értékes anyagokat, amelyeket maga a gyümölcsfa vagy a körülötte élő egyéb növények vontak ki a talajból.
Például a citrusfák köré fekete nadálytőt és Arachis pintoi-t tervezünk ültetni, mivel ezek nitrogénmegkötő és úgynevezett hiperakkumulátor, azaz tápanyagfelhalmozó növények. Ráadásul mutatós virágaik révén beporzóbarát környezetet is biztosítanak a fák számára.
Magyarországon talán az almafa-céh a legismertebb példa, ahol többek között a rebarbara vagy a lóhere töltheti be ezt a szerepet.

Sok virágzó növény kifejezetten vonzza a beporzókat, például a méheket, dongókat vagy lepkéket, amelyek hozzájárulnak a gyümölcsfák eredményes beporzásához.
Például a vörös méhbalzsam illata odacsábíthatja ezeket a hasznos rovarokat citrusfáink köré. Otthoni környezetben az almafa-céh példáját követve ezt a funkciót a kerti sarkantyúka gyönyörűen betöltheti narancssárga virágjaival.

Ahogyan törekszünk arra, hogy hasznos rovarokat vonzzunk a gyümölcsfa közelébe, úgy fontos az is, hogy a káros kártevőket távol tartsuk tőle.
Ha azt tapasztaljuk, hogy bizonyos rovarok vagy más állatok rendszeresen károsítják a fát, olyan növényeket választhatunk mellé, amelyek illatukkal vagy más tulajdonságukkal elriasztják azokat.
A kénes (hagymás) szagot kibocsátó alliumok mint például metélőhagyma, fokhagyma metélőhagyma, medvehagyma és a póréhagyma segíthetnek a levéltetvek, hernyók és meztelen csigák távoltartásában, mivel taszító szagukkal elfedik a többi növény csalogató illatát. Emellett a citromfűfélék által kibocsátott citronella aroma (amely a rovarriasztó spray-kből is ismerős lehet) szintén hozzájárulhat bizonyos kártevők elriasztásához.

permakultúra az azorin

Az elnyomó növények ültetésével célunk az, hogy megakadályozzuk a gyomok és nem kívánt növények növekedését. Mint az előző cikkben kifejtettük, ezek a növények a gyomok funkcióit töltik be (pl. talajlazítás, tápanyagpótlás stb.), de az emberi igényekhez jobban passzolnak. Ilyen növény lehet gyümölcsfa-céhünkben például a büdöske, a lóhere, a kerti sarkantyúka vagy akár a répa is. Közösségi kertünkben a választás gyakorlatilag adott volt: a területen eleve sok menta nőtt, és mi finom illata, friss íze és bizonyított ellenálló képessége miatt úgy döntöttünk, megtartjuk.

A növények növekedésük és visszahúzódásuk során természetes szerves anyagot, vagyis tulajdonképpen élő mulcsot hagynak maguk után, legyen az levél, szár vagy épp gyökér. Ez a szerves anyag a legtöbb esetben segíti a talaj tápanyagtartalmának megőrzését és visszapótlását, így az olyan növények kiválasztása, amelyek élő mulcsként is funkcionálnak, hozzájárul egy egészséges gyümölcsfa-céh kialakításához.

Ismert módszer például az is, hogy a fa lehullott lombját nem gyűjtjük össze, hanem a fa alatt hagyjuk. Ezzel védjük a talajt, tápanyagot pótlunk, tovább megtartjuk a talajnedvességet, sőt, a téli fagyokkal szemben is ellenállóbbá tesszük a gyökérzónát. 

Bár a céh működése szempontjából nem feltétlenül elvárás, hogy minden növény ehető legyen, ha már egyszer ültetünk valamit, miért ne válasszunk olyat, ami még finom is?

Az eddig említett fajok közül például a sarkantyúka édeskés, enyhén csípős ízével, vagy a rebarbara szára nemcsak hasznos, hanem fogyasztható is. Citrusfáink árnyékában alacsonyabb szinten termeszthetünk például guavát vagy ribizlit, amelyek ízletes csipegetnivalót is nyújthatnak a növénytársításunkban. Az almafa-céhekben pedig a málna és a retek is remek választásnak bizonyulhat.

permakultúra az azorin

Ezeknek a növényeknek az összehangolása nemcsak biológiai szempontból előnyös, de szemléletformáló is. Egy ilyen kert a természetes együttműködésről szól: az emberi közösségekhez hasonlóan a növényközösségek is akkor működnek jól, ha minden tagnak adatik benne a helye és szerepe.

Talán ez lesz az idei kerti szezon legújabb „permakultúrás” projektje? Én csak bátorítani tudlak Titeket, hogy kezdjetek bele, és tapasztaljátok meg, milyen, amikor a természet újra szövetségesetekké válik.

Szerző:

Haász Dalma környezetvédelmi mérnök, Permaculture Design Course (PDC) okleveles permakultúra tervező a The Permaculturist néven végez magán- és közöségi kerttervezést valamint tájregenerációs projekteket.

Célja, hogy designjaival ökoszisztémát alkosson, és ezzel a megrendelőnek és vadvilágnak egyaránt élhető, szemet gyönyörködtető és termelékeny élőhelyet alakítson ki.