5 jó tanács a beltéri palántaneveléshez
A palántanevelés is egy „szakma”. Előnevelt palántákat üzemi körülmények között állítható fűtésű, szellőztetéssel ellátott, világos növényházakban végzik. Lakásban hasonló körülményeket még a legvilágosabb ablakpárkányon, vagy verandán is nehéz biztosítani. Ám aki ennek ellenére is megpróbálkozna a házi palántaneveléssel, azoknak összeszedtem a legfontosabb tudnivalókat és praktikákat.
Jó minőségű, nem megnyúlt, fényhiányban nem szenvedő, erős palántákból tudnak csak egészséges növények fejlődni. Beteg, megnyúlt palántákkal nem érdemes kísérletezni a konyhakertben. A palántanevelés célja, hogy a hosszú tenyészidejű növények fejlődését felgyorsítsuk. Ha palántanevelés nélkül szeretnék zöldségféléket vagy egynyári növényt nevelni, és helybe vetnénk a magokat a kertben, akkor nagyon hosszú idő telne el a termésérésig, vagy a teljes virágzásig.
Jöjjön tehát 5 fontos tanács a beltéri palántaneveléshez!
1, Jó minőségű vetőmag – jó minőségű ültető közeg
Vásárláskor győződjünk meg a mag szavatossági idejéről. A lejárt szavatossági idejű magvak rosszul csíráznak. A szavatossági időt a tasakon minden esetben feltüntetik. Érdemes zöldségfélék esetében BIO vetőmagot vásárolni, mert a nem bio vetőmagokból kikelő növényekben még hetek múlva is kimutathatóak a növényvédő és csávázószerek maradékai.
Mit jelent az F1 kód?
A nemesítő cégek célja a nagy terméshozamú, egységes méretű, egyszerre érő (vagy virágzó) fajták előállítása. A hibridek kitűnő tulajdonságai azonban nem minden fajtánál öröklődnek tovább. Tehát, ha előző évben F1 hibrid fajtát vásároltunk és a termésből félretettük a magokat, egyáltalán nem biztos, hogy elvetve a kifejlődő palántákból is ugyanolyan szép termésünk lesz, mint előző esztendőben volt.
Milyen a jó föld?
A magból kicsírázó növénykezdeményeknek kezdetben nincs szükségük tápanyagra, ebben az időszakban a tápanyagokat a magban elraktározott tápanyagból nyerik. Az ültető közeg minősége ugyanolyan fontos, mint a vetőmag minősége. A túl savanyú vagy erősen lúgos talajok kedvezőtlenül hatnak a csírázó növényekre, ezért az üzletekben kapható általános virágföldek többségükben nem jók palántanevelésre. Szerencsére, lehet már vásárolni kertészeti szaküzletekben kifejezetten palántaföldet, kisebb-nagyobb kiszerelésben. Ezt válasszuk inkább!
Mibe vessünk?
Vethetünk kisebb cserepekbe, joghurtos poharakba, elmosott készételes tálcákba, vagy vásárolhatunk kész keltetőket vagy ún. palántázó hengert, amely préselt tőzegből van és a benedvesítéstől éri el végleges hosszúkás hengeres alakját.
A tetején lévő apró mélyedésbe kell a magvakat egyesével-kettesével beletenni. A műanyag edények aljára ne felejtsünk el forró szöggel lyukakat készíteni! Ne felejtsük el feliratozni az edényeket; alkoholos filccel tudunk írni a műanyag edények oldalára. Írjuk rá a benne lévő fajtát és a magvetés idejét. A műanyag edényekbe több mag, akár egy tasaknyi is vethető, hiszen később úgyis szét fogjuk tűzdelni a magoncokat, de a tőzeghengerbe csak 1-2 szem magot tegyünk, hiszen ha kicsírázik a magunk, egy tőzeghengerből egy palánta lesz a végén. A magokat olyan vastagon takarjuk szitált földdel, hogy a mag átmérőjének 2-3 szorosa legyen a takaróföld vastagsága.
Ha már megnőttek a palánták, ültessük őket nagyobb palántanevelő edényekbe, lehetőség szerint víztározósba. Ezeket házilag is elkészítheted, mutatom, hogyan: Nevelj palántákat víztározós palántanevelőkben!
2, Fény
A legvilágosabb helyiséget válasszuk a palántaneveléshez, és abban is az ablak közvetlen közelében neveljük a palántákat. Elegendő fény hiányában a magoncok vékonyak, megnyúltak lesznek, laza lesz a szövetük, így a betegségek könnyen megtámadják őket.
3, Hőmérséklet
A palánták hőigénye – a z életszakasztól függően – változik: csírázáskor magasabb, szikleveles korban alacsonyabb, majd a lomblevelek kifejlődése idején megint magasabb. A csírázási hőmérséklet növényfajonként eltérő.
Pl. a paprika csírázási hőmérséklete 28-30°C, a paradicsomé 25-28°C, a tökféléké 26-28°C; a káposztaféléké 16-20°C. A lakás gyengébb fényviszonyai magasabb hőmérséklet tartásával nem pótolhatók, ha a gyenge fényhez képest aránytalanul magas hőmérsékletet tartunk, biztosan megnyúlnak a palántáink. Csírázás idején a magvak az ún. melegtalpat szeretik, vagyis ha meleg a talaj. Ha kicsíráztak a magok és megjelennek az első levelek (sziklevelek), tegyük pár napra néhány fokkal hűvösebb helyre őket az első lomblevelek megjelenéséig. Ekkor visszatehetjük az eredeti helyükre a növénykéinket.
3, Víz
A palánta a különböző életszakaszaiban nedvességet is változóan igényel. A magvetéskor, egészen az első sziklevelek talaj fölötti megjelenéséig állandóan nedves talajt igényel a növény. Viszont a szikleveles korban a nedves talaj elősegíti a megnyúlást és a palántadőlést. Ebben az időszakban csökkenteni kell a vizet, annyit öntözzünk, hogy a növény még a délelőtti órákban felszáradjon.
A talaj teljes kiszáradása is visszavetheti a palántákat a fejlődésükben, elszáradhatnak a gyökerek, és csak akkor indul meg a növény további fejlődése, ha újabb gyökerek tudnak képződni. Így viszont a palántanevelési idő nagyon megnövekszik. Különösen figyeljünk erre, ha a palánták alatt közvetlenül fűtés van. A sziklevelek után jelennek meg az első lomblevelek, ekkor a növény párolgási felülete is megnő, ismét több vizet igényel a növekedéséhez. Ahogy nő a lombtömeg, úgy kell emelnünk öntözéskor a vízadagot.
5, Páratartalom
Komoly problémát okoz a lakásban a páratartalom szabályozása. Pedig a légnedvesség mértéke rendkívül fontos a sikeres palántaneveléshez! A növényházakban nem az alacsony, hanem a túl magas, lakásban pedig az alacsony páratartalom szokta a téli hónapokban a gondot okozni. 75-85% körüli páratartalom az optimális. Gyakori, rövid szellőztetésre viszont mindenképpen szükség van.
A kiültetés előtt majd nagyon fontos a palánták edzése, azaz a kiültetés helyén uralkodó hő-, fény- és páraviszonyokhoz történő fokozatos szoktatás. Ilyenkor érdemes kirakni őket az erkélyre, vagy az udvar napos, szélvédett sarkába, majd éjszakára bevinni őket a lakásba, védettebb környezetbe.
A rettegett palántadőlés
Olyan gombabetegség, melyet talajlakó kórokozók okoznak. A leggyakoribb megjelenési formája, hogy a még szikleveles kis növények a talaj felszínén elfekszenek, a talaj felszínénél elvékonyodik a száruk, ezt nevezzük befűződésnek. A kórokozó terjedésének megfelelően a pusztulás mindig foltokban mutatkozik a magvetésben. Csak a megelőző védekezés hatásos ellene, mert ha megjelent, két választásunk van: növényvédőszer használata, vagy a beteg növények megsemmisítése.
Megelőzésképpen a palántázó földkeveréket betoljuk a forró sütőbe egy óra hosszára, így pusztítva el az esetleges talajlakó kórokozókat. Ne használjunk soha olyan cserepet magvetéshez, melyet előtte nem fertőtlenítettünk ki! A hipós víz is tökéletesen megfelel ehhez. Mivel a palántadőlés a szikleveles növényeket támadja, a már előzőekben írt visszafogott öntözéssel elkerülhető.