Április a kertben

Dúskálunk a tennivalókban. Teljes az eufória. Újra órákat lehet kint tölteni a kertben. Bódulni az illatoktól, a természet zenéjétől, a lassan előmerészkedő színektől. Újra csak azt mondom, akármilyen undok is, de kell az a tél. Nem hiszem, hogy valaki, aki olyan helyen él, ahol nincsen hideg évszak, ugyanolyan extázisba tud esni az első melegebb tavaszi napon. Meg az a sok lakásban töltött tunya hét annyira feltöltött tettvággyal, hogy ilyenkor hetekig tudnék molyolni kint. És szükség is van erre az extra energiára, mert rengeteg az olyan tennivaló, amit csak most tavasszal lehet megcsinálni. Konkrétan jegyzetelni szoktam a feladatokat, hogy ne vesszek el köztük.

Például szegény gyepecském, a kemény nyár rendesen megtépázta – idén már muszáj lesz megcsinálni azt az öntözőrendszert! – a csapadékos tél kicsit rehabilitálta ugyan, de azért így is bőven van mit restaurálni rajta.

Néhány bokrot és fát is át kell ültetnem, mert kinőtték a helyüket. Az igazság az, hogy már ősszel meg akartam csinálni, de csak néhányra jutott idő. Sebaj, idei nagy elhatározás, hogy pontos, éves tervet fabrikálok a teendőkről és szigorúan betartom őket.

Ott vannak a mediterrán cserjéim is! Ha a zsályát nem nyírom meg, akkorára nő, hogy mindent elnyom, a levendula meg nem lesz olyan kis helyes gömböc, ha most nem kap egy kis fazonírozást. Oh igen, a rozmaringot is újra kell ültetni. Sajnos tavaly télen teljesen kifagytak, pedig hatalmasak voltak. Egyszer egy egész lakodalmat láttam el a faluban rozmaring ágakkal, és még úgy is bőven maradt a bokorból. Sebaj, itt a déli lejtőn egy-két év alatt újra megnőnek majd.

Idén is vetek korai zöldségeket a magaságyásba. A spenót, a hónapos retek, a dughagyma meg a sali pont szépen beérik, mire jönnek a nyári kollégák. Így nem áll parlagon hónapokig a veteményes.

Persze nem csak a szokásos, rutin feladatok várnak rám. Minden évben igyekszem valami új projektet is megvalósítani a kertben. Ezekre is a tavasz az ideális időszak, hisz a frissen ültetett növényeknek és nekem is sokkal kevésbé megterhelő az ilyen enyhébb időben a telepítés.

A kertemnek van egy olyan zuga, ami korábban nagyon napos volt, így remekül megélt ott a pázsit, de időközben szépen megnőtt a közelébe telepített sövény és fenyőfa, így a terület naposból árnyékossá avanzsált. Ezért ide a kopott gyep helyett egy szép árnyékkerti bordürt szeretnék kialakítani.

Ezekben az árnyékos, félárnyékos kertekben egészen egyedi hangulatot lehet kialakítani és szerencsére már rengeteg olyan fajta kapható nálunk is, amik kifejezetten ezt a miliőt kedvelik. Jöhet árnyliliom, tollbuga, páfrányok, bőrlevél, meténg, tűzeső, hunyor, díszcsalán, hortenzia, rododendron, harangvirág, harangláb vagy a gólyaorr, hogy csak néhányat említsek.

Valamiért idehaza még nem annyira népszerű ez a műfaj, pedig minden kertben vannak árnyékos zugok, amiket ki lehet használni egy ilyen árnyékkertecskével. Amolyan erdei hangulatot lehet csinálni mohás kövekkel, esetleg egy öreg farönkkel.

A mi éghajlatunknál kevésbé napos országokban, mint pl Nagy Britannia vagy Hollandia már igazán mesteri szintre fejlesztették a kertészetnek ezt a válfaját, így szerencsére van honnan inspirálódni. Mert nem szégyen az, tessék nyugodtan felmenni a netre és megnézni, hogy csinálják ezt a profik!

Én is ezt fogom tenni.

Ez a cikk a BBC Kertvilágban is olvasható.