Lassan járj, tovább érsz. A permakultúrás kert előnyei

Manapság egyre több helyről hallani a permakultúra, permakultúrás kert kifejezést. De mit is
takar ez a kifejezés pontosan? És miért lehet számunkra előnyös egy ilyen kert kialakítása? Ennek járunk utána a mai cikkünkben!

Mi a permakultúra?

A permakultúra egy olyan tervezési rendszer, amely az ökológia törvényeire alapozva, az élővilág együttműködését kihasználva próbál egy fenntartható emberi környezetet létrehozni. “A permakultúra egy tánc a természettel, és a táncot a természet vezeti” – mondta Bill Mollison, aki a koncepciót David Holmgrennel együtt dolgozta ki az 1970-es években. Az ausztrál kutatók szándéka az volt, hogy egy hosszú távon is termékeny mezőgazdasági rendszert építsenek ki, amely fenntartható alternatívája az uralkodó, erőforrásokat pazarló és környezetromboló mezőgazdasági gyakorlatnak. Elképzelésük a
fogalom nevében is tükröződik, amely a permanent (állandó), és az agriculture (mezőgazdaság) szavakból tevődik össze.

Hol vannak permakultúrás területek?

Az egész világon. Léteznek permakultúrás farmok és kertek az ausztrál esőerdőben, vagy akár a magyar vidéken is: ilyen például a Valaha Tanya, amely egy szörpmanufaktúra. Vannak továbbá permakultúrás elvek alapján művelt területek a száraz Jordániában – mint például a Greening the Desert Project – vagy az észak-európai nagyvárosokban. De vannak egész települések is, mint például az ausztrál Crystal Waters, amelyeket már megalakulásuktól kezdve permakultúrásan terveztek meg.

Mikor mondhatom permakultúrásnak a kertemet?

A permakultúra három alapvető etikára és tizenkét alapelvre épül, amelyeket a területünk kialakítása és művelése során során figyelembe kell venni. Ha mindezeket betartjuk, akkor mondhatjuk azt, hogy permakultúrás kertünk van.

Az alapetikák a következők: “gondoskodás a Földről”, “gondoskodás az emberekről” és “igazságos megosztás”.

A permakultúra alapelvei

Az első két alapelv teljesen kizárja az olyan szerek használatát, mint például a glifozát, amely mind az emberi egészségre, mind az élővilágra negatív hatással van. A harmadik alapelv például azt jelentheti, hogy területünk kialakításakor a minket körülvevő élővilág igényeit is figyelembe vesszük, és különböző élőhelyeket alakítunk ki nekik.
A permakultúra egyik alapelve a “figyelj és cselekedj”. Ez azt jelenti, hogy a permakultúra tervezők sok időt és energiát fordítanak az új területek feltárására. Megfigyeléssel megtanulják, hol gyűlik össze a víz a kertben, vagy hogy melyik sarok különösen napos. Ez az információ rendkívül fontos az ültetéshez, mivel segít meghatározni, melyik növény hol érzi magát a legjobban. Egy összetettebb projekt esetében néha akár tizenkét hónapon keresztül is szükséges megfigyelni a területet, már csak azért is, mert a kert árnyékolása az év során jelentősen változhat.

Hosszú távon az a cél, hogy – míg a terület megtervezésére sok időt és energiát fordítottunk – a terület fenntartása minél kevesebb energiát vegyen igénybe. Így például hangsúlyt fektetünk a csapadékvíznek a területen való megtartására: ezt övárkok építésével, tavak kialakításával, esővíztárolók létesítésével érhetjük el.
A “Hasznosíts mindent” alapelvnek megfelelően, elsősorban a helyben elérhető alapanyagok kerülnek feldolgozásra. A lehullott levelekből mulcs, majd humusz keletkezik, a levágott faágakból pedig élőhely az állatoknak, vagy fadarálék az utakra.
A “Használd és becsüld a sokféleséget” elvet például azt a törekvés tükrözheti, hogy a területünkön minél több különböző növényt ültessünk. Ennek több előnye is van. Egyrészt könnyebben tudunk kiegyensúlyozottan táplálkozni, ha sokféle különböző növény van a kertünkben: egész évre elosztva tudunk szüretelni a kertből datolyaszilvát ősz végén, évelő kelt télen, medvehagymát kora tavasszal. Másrészt sokkal nagyobb biztonsággal vészelhetjük át a klímaváltozásnak köszönhető extremitásokat – mint amilyen a tavaly nyári aszály is volt -, ha rengeteg különböző ehető növény van a kertünkben.

Hogyan képzeljek el egy permakultúrás kertet?/Miben más egy permakultúrás kert, mint egy “normál” kert?

A cél egy nagyon termékeny kert létrehozása. Sok ehető (rebarbara, articsóka), gyógyhatású (orvosi zsálya, kamilla), fűszer- (rozmaring, borsikafű) vagy italok alapjául szolgáló (szőlő, levendula) növény található meg benne.
Más célokra is használhatunk növényeket, például festéshez (festő pipitér), kosárfonáshoz (fűzfa) vagy tisztítószerek alapanyagaként (almaecet, vadgesztenyéből készült mosószer). A sötétebb sarkokba ehető gombákat telepíthetünk: például szalmába oltott laskát, vagy farönkökön termesztett shitakee gombát.

A minket körülvevő élővilág igényeinek a kiszolgálása is fontos elv. Így a permakultúrás kertekben nagy hangsúly van a élőhelyek kialakításán, legyen szó kőkupacról a gyíkoknak, madárodúkról a madaraknak vagy egy kistónak, melyben békák és szitakötők élnek.

Nagy előnyük még, hogy kevesebb munkát igényelnek, mint a hagyományos kertek, mivel főleg évelő
vagy önmagukat újravető növényekből állnak, illetve olyan növényekből, melyek kevés törődést igényelnek. A permakultúrás kertművelésben a talajvédelem és a talaj táplálása is fontos szerepet játszik. Ennek megfelelően itt például a komposztálás, az ásásmentesség, a mulcsozás módszereit alkalmazzuk.

Mivel a természet és annak szervesen összefonódott kapcsolatrendszere az inspiráció egy ilyen
kert kialakításánál, minden egyes elemnek több funkciója van – akárcsak a természetben.

A tó szerepe a permakultúrás kertben

Egy tó például gyönyörű látványt nyújt, de emellett az ember számára ehető növényeket is ad (például vízimentát), és tárolja az esővizet. Ezenkívül vizes élőhelyként számos élőlénynek, például békáknak, varangyoknak vagy szitakötőknek nyújt otthont és teret a szaporodáshoz. Más állatok, például madarak vagy rókák számára a kerti tó ivóhelyként szolgál. Még egy kis, alig több mint egy négyzetméteres tó is lehet olyan gazdag biodiverzitás szempontjából, mint egy természetvédelmi terület.

A permakultúrás kertek gyakran hasonlítanak a természetre. Ilyen kertekben járva olyan érzésünk lehet, mintha nem is egy kertben, hanem magában a természetben járnánk. Arborétumokra, vadvirágos rétekre, erdőkre hasonlítanak. Egyébként nem minden permakultúrás kertnek kell vadnak kinéznie. Ha valaki olyan permakultúrás kertet szeretne, amely nagyon gondozottnak tűnik, az is lehetséges, elvégre a kertet úgy kell kialakítani, hogy a tulajdonosok szívesen tartózkodjanak benne.

Kiemelt kép: Stuff.co.nz

Szerző: