Szép kertek nyomában: dúsan burjánzó évelőkert a szikár Kasztíliából
Hatalmas kihívás egy tájépítésznek ilyen zord környezetben létrehozni valami maradandót: az agyagos, köves talaj, a sovány termőföldréteg inkább állattenyésztésre sarkallná az embert. Fernando Martosnak mégis sikerült egy angolkert bujaságával vetekedő, nagyon természetes, színpompás kertet létrehoznia.
A kert követi a világ minden pontján megfigyelhető trendet, mely a “vissza a természethez” elvet tükrözi. Azaz, a kerti növényzet legyen minél természetesebb. Sok évelőt, cserjét használ, nagy, egységes felületekben alkalmazva.
A növények laza, oldott hangulata kontrasztot alkot a szigorú mértani elveket követő, minimalista épületekkel.
Jellemző az egész kertre a virágos rét imitációja.
A pozsgás és mediterrán növények díszfüvekkel vegyítve izgalmas struktúrát és színvilágot biztosítanak a kertnek, mely tavasztól őszig más és más arcát mutatja.