Szaporodjunk, sokasodjunk növény fronton nyáron is!
Ez nem is olyan nehezen megoldható feladat, hiszen a nyár folyamán a legtöbb növény könnyen szaporítható tőosztással, dugványozással, vagy bujtással, de akár magot is szedhetünk róluk. Ugyanígy kertünk büszkeségeit is szaporíthatjuk, hogy legyen mit elajándékozni, vagy szétültetni belőlük.
nyári növényszaporítás – már szépen meggyökeresedtek a nyári zölddugványok
A nyári növényszaporítás 3 bevált módszere
1, Tőosztásos szaporítás
A legegyszerűbb dolgunk az évelőkkel, lágyszárú, illetve sarjat nevelő növényekkel van, mert ezek többségét tőosztással szaporíthatjuk, azaz már saját gyökérrel rendelkező kis növényeket tudunk leválasztani az anyatövekről. Ezek akár nedves papírba csomagolva is túlélik az hazautazást és azonnal el is ültethetők, cserepezhetők.
Ebben az esetben meg kell nézni, hogy vannak-e gyökeres sarjak az anyanövény mellett, és azokat egy éles késsel egyszerűen csak le kell vágnunk, majd kiemelni a gyökérzettel együtt a talajból. Biztos, ami biztos, jó, ha fajtánként több sarjat is leválasztunk.
Fontos, hogyha a levágott sarjak nagy lombfelülettel rendelkeznek, akkor ezt ritkítsuk meg, mert elképzelhető, hogy a túl nagy párologtatást nem bírják még az új, kis gyökerek nedvességgel pótolni. Emiatt lényeges, hogy elültetés után rendszeresen öntözzük a növényeket, míg a fejlődésük el nem indul.
A tőosztásos szaporítás optimális ideje egyébként a nyár elején nyíló növények esetében augusztus-szeptember. Az őszi virágzásúakat pedig tavasszal célszerű szétválasztani.
tőosztás – a nagyobb, terjedő tövű növényeket szétosztva is szaporíthatjuk
2, Zölddugványozás
A másik népszerű nyári szaporítási forma a zölddugványozás. Ebben az esetben gyökér nélküli, zöld hajtásokat vágunk a növényekről és ezeket vízben, homokban, perlitben, vagy akár virágföldben próbáljuk meg gyökérképződésre bírni.
A dugványozás egyik lényeges momentuma, hogy nagyon párás környezet kell a gyökeresedéshez. Azért, mert a dugványok lombja tovább párologtat, de nincs gyökér, ami pótolja az elvesző nedvességet. Éppen ezért, ha így szaporítunk, akkor mindig fóliasátorban, üvegházban tegyük, ha otthon dugványozunk, akkor pedig takarjuk be átlátszó nylonnal, fóliával a cserepeket, amibe a dugványok kerültek.
A párás környezetben a gyökeresedés is hamarabb indul meg. Arra mindenképp érdemes figyelni, hogy ne csak egy-egy hajtást szedjünk le és próbáljunk gyökereztetni, hanem többet is, mert nem minden növényfaj ered meg 100 százalékosan.
zölddugvány – meleg, párás környezetben gyorsan gyökeret eresztenek a zölddugványok
Zölddugványnak olyan vesszők, hajtások a jók, amelyek idén fejlődtek, erősek, nem fásodtak még meg teljesen. Ezekből 3-4 leveles, 5-10 cm-s darabokat vágjunk. Az alsó 1-2 levelet szedjük le, hiszen ez a rész a földbe kerül, innen indulnak majd a gyökerek. A dugvány talpát közvetlenül egy levél alatt vágjuk el, mert itt gyökeresedik a legkönnyebben.
A gyorsabb gyökereztetés érdekében hormonporba is márthatjuk a dugványokat, amelyek ezután jó vízelvezetésű homokba, perlitbe, tőzegbe kerülnek. Érdemes az első öntözésnél gombaölő szert keverni a vízbe, hogy megakadályozzuk a friss sebek rothadását.
A dugványok helyét az ültetőközegben jó, ha egy pálcikával előre kiszúrjuk, így nem roppan meg a zöld hajtás, amikor beletűzzük. A kész cserepeket, ládákat tegyük félárnyékos helyre és fedjük be fóliával. A takarást naponta le kell emelni néhány percre, hogy ne fülledjenek be a dugványok és a rendszeres öntözésről is gondoskodni kell.
zölddugvány – egyes növényfajok dugványai vízben is gyökereztethetőek
Sok növény nyári zölddugványát elég egyszerűen csak vízbe tenni és ott is fejleszt gyökereket, ilyen a leander, a hibiszkusz, vagy a begóniák. Ez utóbbiak esetében és például a fokföldi ibolyáknál elég csupán egyetlen levelet levágni és dugványként a levélnyéllel leszúrva gyökereztetni.
bujtas – a bujtásos gyökereztetés kevésbé alkalmazott, ám hatékony megoldás
3, Bujtásos gyökereztetés
A fent említett módszereknél ritkábban alkalmazzuk a bujtáskészítést. Azt, amikor egy vesszőt lehajtunk a növény mellé a talajra és egy kampóval, nehezékkel leszorítjuk, majd egy vagy több helyen földdel takarjuk be a hajtást.
Ezt a megoldást leginkább saját növényeink szaporítására vethetjük be, mert a gyökeresedés így lassú. Legkésőbb egy év alatt kapunk új növényeket, hiszen a vessző az anyatővel állandó nedvkeringésben van, így nincs rákényszerítve a gyökerek növesztésére. Óvatosan kell ellenőrizni 2-3 havonta, hogy megindult-e a gyökerek fejlődése, ha igen, akkor ki kell bontani a takaróföldet és metszőollóval levágni a hajtást a növényről, majd átültetni. Ezt a megoldást általában a dugványról nehezen szaporítható cserjéknél alkalmazzuk.
