Ha a Rhododendronnal befuccsoltunk, megoldás a Pünkösd rózsája!
Idehaza méltán nagyon népszerűek a Rhododendronok, hiszen a jól eltalált helyekre ültetett példányok lenyűgöző látványt produkálhatnak május táján. A probléma viszont az, hogy ezek a növények nagyon érzékenyek a talaj mésztartalmára, így sajnos csak az ország meglehetősen kis területén fejlődnek igazán szépen.
Azt viszont kevesen tudják, hogy a nagyszüleink kertjéből ismert, szintén csodás virágpompát produkáló pünkösdi rózsák kiváló alternatívát jelentenek a meszes talajok esetében. Ezekkel a gyönyörű növényekkel fogunk most közelebbről megismerkedni!
A Kínában majdnem 2000 éve gyógynövényként termesztett egyik legrégebbi kultúrnövényünk növénytani nevét (Paeonia) a görög mitológia isteneit gyógyító orvos, Paion nevéből származtatják. A monda szerint Plútó sebeit gyógyította, kivívva ezzel Aszklepiosz (a gyógyítás istene) haragját, aki elől Plútó úgy rejtette el, hogy bazsarózsává változtatta.
A pünkösdi rózsa gyógyhatása
A pünkösdi rózsát évszázadokon át elsősorban gyógynövényként termesztették. Gyökeréből készült kivonata többek közt paeoniflorint tartalmaz, amivel sárgaságot, vese- és hólyaghurutot, reumát gyógyítottak. Bár, mint az általában lenni szokott, a növény mérgező, kivéve a tavasszal vagy ősszel kiásott gyökérgumókat. A fehér- és vörös virágú peóniák gyökérkivonatát ma is használják a homeopátiás orvoslásban.
A pünkösdi rózsa nemzetsége
A bazsarózsafélék családjába (Paeoniacea) tartozó pünkösdirózsák nemzetségében, azon belül is a bazsarózsák alnemzetségében akadnak lágyszárú évelők és fás szárú, lombhullató cserjék egyaránt. A vadon termő fajok száma meghaladja a harmincat, a nemesített és keresztezett fajták száma pedig évről évre nő. A kelet-európai, szibériai, kaukázusi, tibeti, kínai, fagyálló szülőktől származó évelő fajták többségét Hollandiában állítják elő.
Magyarországon szigorúan védett a Pécs környékén őshonos bánáti bazsarózsa (Peonia officinalis ssp. banatica). „Parasztkerti” dísznövényként az évelő pünkösdi rózsa régóta közkedvelt. Valószínűleg a 16. században jelent meg Magyarországon.
Az évelő pünkösdi rózsa vagy kerti bazsarózsa föld alatti gyöktörzset fejleszt, amelyből 40-80 cm magas mutatós, fényes, összetett levelek és mélybordó, piros, rózsaszínű vagy fehér, illatos virágok fejlődnek. A hosszú szárcsúcsokon súlyos virágfejek fejlődnek, ezért ajánlatos a tő mellé karót tűzni és a szárakat hozzákötözni. A rózsafélékhez nem sok köze van, kizárólag rózsához hasonlító virágai és illata miatt illetik ezzel a névvel.
A pünkösdi rózsa szaporítása
A fás pünkösdi rózsa nagyüzemi szaporítása oltással történik. Évelő Paeonia gyökérre oltják a fás Paeonia rügyét. A kereskedelemben kapható fás pünkösdi rózsák 1-2 éves oltványok. Ültetéskor nagyon ügyeljünk arra, hogy az oltás helye a föld alá kerüljön! A növény ugyanis néhány év alatt járulékos gyökereket hoz a nemes részen, a dajkaalanynak használt évelő Paeonia gyökér pedig elpusztul.
Hová ültessük?
- Mindkét faj napfénykedvelő, ezért olyan helyre ültessük a kertben, ahol érik a napsugarak, de legalább szűrt fényt kap. A túl erős fény a virágok színét megfakíthatja.
- Talaj iránt kevésbé érzékeny, de mély termőrétegű, tápanyagban gazdag talajban fejlődik a legjobban. Előnyben részesíti a gyengén meszes talajokat, ezért nyugodtan nevezhetjük a pünkösdi rózsát az Alföld Rhododendronjának is!
- A legtöbb faj télálló, ám ha a fagyosszentek időszakában zord az időjárás, a fiatal pünkösdirózsa hajtásait be kell takarni.
- Konténeres növények ültetésével még most, tavasszal is próbálkozhatunk. A növény nem kedveli, ha bolygatják, ezért a telepítés során olyan helyet kell számára választani, ahol kedvére terjeszkedhet. Ha mégis átültetjük, helyére mindenképpen más növény kerüljön.