Az ősz a kertész legjobb barátja
Nincs is megnyugtatóbb dolog, mint az őszi kertészkedés! A nagy nyári kánikulák után ilyenkor megint kellemes kint a kertben. Nem olvad el az ember és nem kell óriási energiákat mozgósítania, hogy legyőzze a késztetést, hogy eldobjon ásót, kapát, nagyharangot és beüljön az árnyékba egy hideg itallal. Meg kapkodni, izgulni sem kell már annyira, hogy ha picit henyélünk, mindent megesz a nyár heve.
Miközben a kertünk továbbra is remek formában van, sőt talán ilyenkor van a legjobb formában: érnek a termények, szép zöld a fű, nyílnak az őszi virágok. Néhány perc alatt tele lehet szedni egy kosarat szép, színes terményekkel, hogy egy ízletes ebéd készüljön belőlük, amit akár még egy pólóban, de legrosszabb esetben egy pulcsiban is el lehet költeni a teraszon. És a természet is mintha nyugodtabb lenne ilyenkor. Talán kicsit kevesebb a betegség, a kártevő, a paradicsomok sem nőnek már olyan eszeveszett tempóban. Tudják agy nélküli, mégis bölcs sejtjeikben, hogy erre az évre teljesítették az őseik – és a szorgos nemesítők – által rájuk rót feladatukat.
Persze tennivaló akad így is bőséggel. Ilyenkor szuper gyümölcsfát ültetni vagy átültetni. Egy kis lemosó permetezés sem árt, esetleg egy kis metszés, tápanyag pótlás. A nyáron kiritkult gyepet pedig ilyenkor lehet újra formába hozni meg felkészíteni a télre. De ezekre a feladatokra már jut idő bőven, sőt még marad is, így a kertész pihenni és élvezni is tudja a kertjét néha. A szeptemberi teendőkről itt olvashatsz részletesebben.
Nagyon fontos ez, mert a nyári rohanásban könnyű megcsömörleni egy kicsit. Ilyenkor a kertünkben már nem a pihenést, kikapcsolódást látjuk, hanem egy véget nem érő tevékenységi listát, állandó lelkiismeret-furdalás forrást; oh, még ezt sem csináltam meg, meg azt sem. Jaj, ez hogy elgazosodott, az, hogy elburjánzott… Szeptemberben megint lehet egy kicsit merengve sétálgatni a kertben. Leszakítani egy finom meleg és zamatos paradicsomot és leülni a fűbe, gyönyörködni abban a kis csodában, amit a természettel közösen teremtettünk.
Persze azért azt a törött lépcsőt meg kell csinálni, de ráér holnapig. Vagy majd a jövő héten. Közben meg sorba lehet venni, hogy mi az, ami mégis csak jövőre marad és mi az, amit majd máshogy kell csinálni a következő évben. A magaságyásokat máshova kell költöztetni, az almafákat jobban vissza kell vágni, a paradicsomokat meg nem szabad majd ilyen közel ültetni, mert nagyon hamar áthatolhatatlan bokorrá nőnek össze…
Ez az egyik legcsodálatosabb dolog a kertészkedésben. Az életnek nem sok területén van lehetősége az embernek évente kijavítani a hibáit, tökéletesíteni a módszereit! Érdemes amúgy ilyenkor egy jegyzetfüzettel körbesétálni és felírni, hogy mi mindent szeretnénk csinálni a következő évben, mert nagyon könnyű elfelejteni. A tél persze közeleg, mint a Trónok harcában, de ha tevékenyen töltöttük az évet, akkor ez nem fog zavarni minket.
Napoleon szavaival élve, “Ha mindent megtettél, amire képességeidből telik, ember vagy. Ha mindent megtettél, amit akartál, akkor isten.” és mi, kertészek, azt hiszem bőven megelégszünk az emberi mivolttal.
Ez a cikk a BBC Kertvilágban is olvasható.
