Azori kalandok 6 – Városból vidékre lépésről lépésre

The Permaculturist és a Kert TV közös cikksorozata

Egyre több embertől hallom, hogy vágyakoznak a városi nyüzsgésből a természet nyugalmába. A tiszta levegő, a friss ételek és a mélyebb kapcsolat a természettel mind olyan tényezők, amelyek egyre többeket inspirálnak a vidéki élet iránt. A fejünkben élő idilli kép szerint madárcsicsergésre ébredünk, reggelire friss tojást eszünk, barátságos szomszédokkal beszélgetünk, és az állatainkkal töltött idő békés hangulatot teremt körülöttünk. Én sem voltam másként – mindig is arra vágytam, hogy saját permakultúrás gazdaságot és közösségi teret hozzak létre.

Mielőtt azonban az Azori-szigetekre költöztem, hogy a Soil & Sea farm tájépítész és permakultúra-tervező csapatával dolgozzak, a városi életmódom miatt nem volt alkalmam huzamosabb ideig megtapasztalni a vidéki lét valódi szépségeit és kihívásait. A permakultúrás tudásomat egyetemi tanulmányaim, a PDC-kurzus, sok önkénteskedés és megbízások során szereztem, ahol folyamatosan szívtam magamba az ismereteket. Ugyan ezek erős alapokat adtak, mégsem világítottak rá az apróbb, de lényeges hétköznapi kihívásokra, melyek egy ilyen életmódból következnek. Szerencsére itt, az Azori-szigeteken egy valódi permakultúrás rendszerben élve van lehetőség ezeket is igazán megérteni és elsajátítani. Meglepő módon pedig sokkal kevésbé bonyolult, mint amilyennek elsőre tűnik.

Az egyik legfontosabb tanulság számomra az, hogy egy jól átgondolt permakultúrás rendszer fenntartása – még állatokkal is – nem feltétlen ördöngösség. Ha a tervezés megfelelő, a rendszer nagyrészt önfenntartóvá válik a körkörös működésének köszönhetően. Egy másik megnyugtató felismerés az volt, hogy az önellátásra törekvés nem igényli, hogy mindenben szakértők legyünk. A kreativitásunk, talpraesettségünk és ezermester képességeink éppoly fontosak, mint a szaktudás – és ha mégsem boldogulunk egyedül, a közösség támogató ereje mindig ott van számunkra. Végül, de nem utolsósorban, megtapasztaltam, hogy a lassú, de következetes fejlődés hatalmas változásokat hozhat. Három éve jártam először ezen a farmon, és azóta rengeteg újítás valósult meg önerőből. Ezek a tanulságok inspirálnak arra, hogy megosszam tapasztalataimat Veletek, akik hasonló álmot dédelgettek. 

A következőkben egy lépésről lépésre haladó útmutatót nyújtok, amely nagy vonalakban végigvezet a permakultúrás tervezés folyamatán – a nagyobb mintázatoktól kezdve egészen az apró részletekig. Ennek segítségével Te is néhány lépéssel közelebb kerülhetsz a permakultúrás területed megalkotásához. Vágjunk hát bele közösen!

1. lépés: Megfigyelés és feltérképezés

Mindenekelőtt adjunk időt magunknak, hogy valóban megérkezzünk arra a helyre, ahol megálmodtuk a permakultúrás terünket – legyen az egy vidéki birtok vagy épp egy városi kert. Érdemes elmélyülni a helyszín adottságaiban és feltérképezni, hogy milyen környezeti tényezők vesznek körül minket. Fontos, hogy a megfigyelést ítéletmentesen végezzük, és a hiányosságok helyett a lehetőségekre fókuszáljunk.

Íme néhány kérdés, amelyek segíthetnek a megfigyelés során:

• Melyek az elsőként szembeötlő elemek a területen?
• Milyen az éghajlat az év különböző szakaszaiban?
• Milyen a talaj összetétele, milyen növények találhatók jelenleg rajta és miért?
• Milyen állatok jelennek meg a területen és miért?
• Milyen irányból fúj a szél?
• Hogyan változik a napjárás a különböző évszakokban?
• Mennyi csapadék hullik, és merre folyik el az esővíz?
• Hol érezzük magunkat nyugodtnak, és hol érezhető pezsgőbb energia, amikor bejárjuk a területet?
• Hol helyezkednek el a stabil, mozdíthatatlan elemek, mint az utak, épületek és vízfolyások?

Fontos, hogy ne csak a fizikai térre figyeljünk, hanem a saját szándékainkra is:

• Hogyan szeretnénk használni a területet, és hogyan szolgálhatjuk egyidejűleg ökoszisztémájának egyensúlyát?
• Mit tud nyújtani nekünk a föld, és mit tudunk mi adni viszonzásul?
• Mennyi időt, energiát és anyagi forrást tudunk hosszú távon belefektetni?
• Vizualizáljuk elképzeléseinket rajzokkal, képekkel vagy egyéb kreatív eszközökkel!

2. lépés: Szektortérkép rajzolása

Miután megválaszoltuk a legfontosabb kérdéseket, a tervezési folyamat megkönnyítése érdekében érdemes elkészíteni egy szektortérképet, amely vizuálisan ábrázolja a legjelentősebb környezeti tényezőket. Az egyik azori-szigeteki projektünk során például a következő elemek jelentek meg a a szekortérképen (példa a képen): 

• a szélirány,
• a nyári és téli napjárás,
• a vízfolyások iránya,
• valamint a megőrzendő kilátás.

A szektortérkép további fontos tényezőket is tartalmazhat, például:

• a szomszédok jelenléte,
• a vadállatok mozgási útvonalai,
• a zajforrások,
• a növényvédő szerek és egyéb külső hatások forrásai.

Egy ilyen vizuális ábrázolás nagyban megkönnyíti a későbbi tervezési döntéseket, és segít abban, hogy hosszú távon is átlátható maradjon a terület dinamikája. Ha ezeket az alapvető tényezőket világosan feltérképezzük, az ötletelési és megvalósítási folyamat sokkal gördülékenyebb és hatékonyabb lesz. A további ajánlott térképek listáját itt találod: 6 legfontosabb permakultúrás térkép.

3. lépés: Elemek és funkciók

A következő lépésben írjuk össze a rendelkezésre álló elemeket és a rendszer hatékony működéséhez szükséges funkciókat. Ha megvannak a listák, párosítsuk az elemeket azokkal a funkciókkal, amelyeket betölthetnek. Ez a permakultúra egyik fontos része, hiszen a „Használd és értékeld a megújuló forrásokat és szolgáltatásokat” és a „Mindent hasznosíts” alapelvek mentén dolgozunk. Ez nemcsak fenntarthatóbbá teszi a rendszert, hanem rengeteg erőforrást is megtakaríthatunk, ha a helyben fellelhető elemeket megfelelően integráljuk.

Az egyik helyi projektünk során például az alábbi elemek kerültek a listára: vulkanikus kövek, patás és szárnyas állatok, erős fa lécek, vödrök, vízgyűjtő tartályok, honos cserjék, cserepek, apró kavicsok, kerti zöldhulladék, fém háló, szerszámok stb. A betöltendő funkciók között szerepelt a szélvédelem, díszítés, őshonos növények fajgazdagságának erősítése, a talajmegújítás, a füves területek karbantartása, élelemforrás biztosítása, valamint az állatok megfelelő ellátása vízzel és táplálékkal.

A párosítás során arra törekedtünk, hogy minden elem legalább három funkciót lásson el, és hogy minden funkciót legalább három elem támogasson. Ez a módszer biztosítja a rendszer stabilitását és ellenállóképességét: ha egy elem valamilyen okból kiesik (például egy esőzés elmossa), a funkció ellátása nem szakad meg, mert a többi elem továbbra is fenntartja a rendszert. Például:

• Egy funkció, három elem: A farmon rendkívül gyorsan nő a fű az esős időjárás és a magas tápanyagtartalom miatt, ezért szükség van annak karbantartására. Ezt a funkciót három elem is ellátja: a ló, a tehén és a szárnyasok (és adott esetben mi magunk is). 
• Egy elem, három funkció: Egy azori áfonyabokor (Vaccinium cylindraceum) ültetésével minimum három funkciót is elláthatuk: az élelemforrás, a díszérték és a honos fajgazdagság támogatása.

Ha valamelyik funkció nem párosítható egyetlen elemmel sem, az azt jelzi, hogy a rendszerben van egy hiányosság, amelyre a tervezés során külön figyelmet kell fektetni és orvosolni érdemes. Kiváncsi vagyok, Ti találtatok valami meglepőt a saját listátokon?

4. lépés: Zóna térkép és ötletelés

Ezen a ponton már minden szükséges információval rendelkezünk ahhoz, hogy belevágjunk a konkrét tervezésbe. Érdemes elővenni az első lépésben készített jegyzeteinket a területtel kapcsolatos szándékainkról.

• Mi az, ami elengedhettelen emberi igényünk?
• Mi az, ami „csak” egy vágyunk?
• Milyen kertépítészeti elemeket szeretnénk elhelyezni (pl. erdőkert, kistó stb.)?
• Milyen stílust szeretnénk viszontlátni?

Figyeljük meg, hogy a táj hogyan támogatja vagy korlátozza ezeket a terveket. A permakultúrás szemlélet célja, hogy a lehető legkisebb beavatkozással és energiabefektetéssel érjünk el maximális eredményt. Ennek kulcsa, hogy a legkisebb ellenállás irányába mozduljunk a tervezés során.

• Hogyan formálja a táj a lehetőségeinket? Meglepően egyértelmű válaszokat kaphatunk a megfigyelés során. Például egy lejtős terület aljába tó építése logikus döntés, hiszen oda gyűlik az esővíz, így biztosítva a vízellátást.
• Hol vannak a területen olyan részek, ahol intenzív emberi használatra a cél, és melyek azok, amelyeket inkább a vadon érvényesülésére szánunk?

A permakultúra az ember és a természet egyensúlyára törekszik, ezért öt zónát különböztet meg. Az 1-es zónát az ember dominálja, az 5-ös zónát pedig a természet uralja, míg a köztes zónák az átmenetet biztosítják. Ha részletesebben szeretnél olvasni a permakultúrás zónarendszerről, ajánlom ezt a cikket a témában: Zónák a permakultúrában.

Ezt a felosztást érdemes egy térképen ábrázolni, amelyhez viszonyítva helyezzük el a területfejlesztési elemeket és elképzeléseinket. Például az egyik helyi projektünk zónái így alakultak:

• 1-es zóna: A ház közvetlen környezete, pihenőrész, medence, fűszerkert.
• 2-es zóna: A pihenőrész alatt elhelyezkedő veteményeskert.
• 3-as zóna: Legelő, itató, kerti tavak.
• 4-es zóna: Erdőkert.
• 5-ös zóna: Szélfogó fák és belátást blokkoló érintetlen erdős rendszer.

5. lépés: Részletek az ellenálló rendszerért

A tervezés utolsó szakaszában elérkezünk a részletek kidolgozásához. Ilyenkor kerülnek terítékre az olyan lényeges aspektusok, mint a megvilágítás, az öntözőrendszerek, a földmunkák, a növények kiválasztása és elhelyezése, az állattartási rendszerek logisztikája, valamint a kivitelezés ütemezése.

Bár ez a rengeteg döntés időigényes és összetett, nem szabad megijedni tőle! Nem kell mindent egyszerre megvalósítani – ahogy a cikk elején is említettem, a fokozatos, folyamatos építkezés meglepően hatékony és hosszú távon kifizetődő.

Felmerülhet a kérdés: érdemes-e saját erőből belevágni, vagy jobb egy profi tervező segítségét kérni? Erre nincs egyértelmű válasz, hiszen attól függ, milyen erőforrások állnak rendelkezésedre, és mi élvez prioritást számodra.

• Ha időd bőven van, és szívesen tanulsz, kutatsz, kísérletezel, valamint nem zavar, ha néha újra kell kezdened bizonyos folyamatokat, akkor bátran nekivághatsz egyedül is. A saját tervezés és kivitelezés remek lehetőség arra, hogy elmélyülj a permakultúra világában, és egy személyes, egyedi rendszert alakíts ki. 
• Ha viszont időhiánnyal küzdesz a munka, a család, a hobbik vagy egyéb elkötelezettségek miatt, de megengedheted magadnak, hogy szakembert fogadj, akkor ez lehet a jobb döntés. Egy tapasztalt permakultúra-tervező segít leküzdeni a kezdeti nehézségeket és egy hosszú távon fenntartható és hatékony rendszert alkot meg számodra. Ráadásul a megfelelő szakember nemcsak időt spórol meg, hanem költséghatékony megoldásokat is kínál, hogy a beruházásod a lehető legjobban megtérüljön.

Bármelyik utat is választod, a lényeg, hogy türelemmel és nyitottsággal állj hozzá a folyamathoz – a természet ritmusát követve minden a helyére kerül majd. 

„Tervezz úgy, hogy a legnagyobb viharban is nyugodtan alhass!” – csengnek fülemben mentorom szavai. Ha előre felkészülsz a külső hatásokra és a szélsőséges eseményekre, egy reziliens rendszer kialakításával biztosíthatod, hogy semmi ne okozzon váratlan meglepetést. Egy jól megtervezett rendszer önállóan működik, így a legzordabb időjárási körülmények között is biztonságérzetet nyújt. Ha segítségre van szükséged a tervezésben – akár konzultációra, akár egy teljes design kidolgozására – keress bizalommal, örömmel támogatlak!

Szerző: