kiemelt

ELSŐ A METSZÉS!

A metszés tudomány, külön univerzum a kertészkedéssel kapcsolatos tevékenységek között. Jó pap holtig tanul, jó kertész holtig tanulja a metszést! De azért nem kell megijedni, ha egy-két alapszabályt betartunk, akkor alapfokon mindenki „belevághat”! Akár már februárban.

metszés

„Metsző” hidegben

Ha enyhe az idő, a tavaszi metszést már február közepétől elkezdhetjük, főleg a strapabíróbb fajták esetében, mint a körte vagy az alma. Barackkal, szilvával azonban nem árt megvárni a márciust, mert ha nagyon „röpködnek a mínuszok“ körülöttünk, és éjszaka erősen fagypont alá zuhan a hőmérséklet, akkor a megmetszett ágak könnyen visszafagyhatnak! Viszont az is fontos, hogy a tél végi metszést legkésőbb március közepéig ildomos befejezni a tavaszi lemosó permetezés miatt.

1, Koronaritkítás
Az almafa, a körtefa és a szilvafák sűrű koronát nevelnek, ezért a koronaritkítást kötelező elvégezni rajtuk. Nem kell sajnálni fáinkat, de azért először alaposan járjuk körbe őket, hogy ne negyedóra metszés után derüljön ki, hogy mit is kellett volna csinálni!

2, Egészségügyi metszés
A metszést mindenképpen azokkal az ágakkal kell kezdeni, ami sérült, beteg, megtört, vagy már visszafagyott, esetleg nagyon sok rajta a kártevő, a kórokozó.

3, Következő lépésben az egymást keresztező, befelé növő ágakat kell tőből kimetszeni vagy kifűrészelni. Így járjunk el a törött, sérült, felkopaszodott ágakkal is. Ezáltal a megmaradó termőrészek több fényhez jutnak, a rajtuk levő gyümölcsök biztosabban megtermékenyülnek, és nem utolsó sorban sokkal finomabbak lesznek.

Nagyon fontos, hogy tudjuk, a növényeknek, többek között a gyümölcsfáknak növekedési ciklusaik vannak, tehát teljesen máshogy növekszik egy egészen fiatal fácska, mint egy komoly, méretes gyümölcsfa. A gyümölcstermő növények élete három szakaszra osztható. Az első az erőteljes növekedésé, amikor kialakul a koronaváz, a jövendő termőrészek alapjaival. Ekkor a fa kevés termést hoz. A második szakasz a termőre fordulás. A fa növekedése ebben a periódusban mérséklődik, és már sok termőrész képződik. A harmadik szakasz a termés csökkenése, az öregedés, amikor a növekedés és a termésképzés mérséklődik, majd megáll.

m51

Gondos, jól irányzott nyisszantások

A metszés erősségét tekintve is háromféle metszésről beszélhetünk.
Van gyenge, közepes és erős, ami attól függ, hogy mennyit vágunk vissza az adott ágból. A gyengébb metszés a termőrészek képződését növeli, ezért fiatal fákat közepesen erősen vágjuk vissza, vagy gyengén (a vessző 1/3-át vágjuk le) metsszünk a fa növekedési erejétől függően. „Örökzöld” szabály, hogy az erősebb vesszőket hosszabbra, a gyengébbeket rövidebbre metsszük vissza.

Figyeljünk oda, hogy lehetőség szerint mindig a kifelé mutató rügy felett vágjunk, hogy ne befelé nőjenek a hajtások, mert akkor a korona belseje sűrűsödne. A vízszintes hajtásoknál a felső oldalon fejlődik a termőág a rügyekből. Ezért ha választani kell, az oldalra és lefelé tartó nyúlványoktól szabaduljunk meg. Nőjön a fánk felfelé! A párhuzamos csúcshajtásoknál a gyengébbiket mindig tőből nyessük le!

Erős metszéssel alakítjuk a fa hosszanti növekedését, míg termőágat gyönge visszametszéssel nyerhetünk. A visszametszést mindig átlós szögben és 4-5 milliméterrel a rügy fölött kell elvégezni, mivel a sérült ágrész visszaszáradhat vagy fagyhat.

A metszés folyamán figyelembe kell vennünk, hogy a növények mindig felfelé nőnek, tehát ha levágunk egy ágacskát, akkor az utolsó rügy fog a leggyorsabban nőni. Hiába van alatta egy csomó hajtás kezdemény, biztos, hogy a felső fog a legerőteljesebben és a legjobban fejlődni. Ezt nevezzük „csúcsdominanciának”. A kertész pedig éppen ezt használja ki, hogy amelyik rügyre levágja az ágacskát, az a rügy lesz a legfelső, vagyis az fog a legjobban nőni. Így tudjuk irányítani a növekedést.

metszes

Általában azokat a gyümölcsféléket, amelyek gyümölcsei nagy tömegűek – alma, körte, őszibarack -, vagy metszés nélküli állapotuk gondot okoz, a termés mennyisége és minősége jelentősen csökkenne – málna, szeder, ribizli, köszméte, fekete bodza – minden évben illik megmetszeni. Azonban néhány faj esetében elegendő két-, esetleg három évente metszeni. Ez utóbbiak közé tartozik a kajszibarack, a meggy, a cseresznye, a szilva, a dió, a mandula és a mogyoró. Az őszibarack és a szőlő termőre metszését azonban nem kell elsietni; érdemes addig türelemmel lenni, amíg a rügyek kissé duzzadni kezdenek, és maguktól jelzik, milyen hosszú termőcsapokat kell hagyni.

Meglehetősen gyakran elkövetett hiba, hogy túl sok rügyet hagynak a tőkéken/ágakon. Holott ez nem jelenti azt, hogy ettől több termésünk lenne, mert a nagyobb számú termés nem tud majd rendesen fejlődni, mivel nem kapnak elegendő energiát.

Rendkívül fontos, hogy MINDIG éles és TISZTA eszközzel dolgozzunk, hogy ne roncsoljuk vagy fertőzzük meg a növényeinket!

Ne feledkezzünk el a metszést követően a sebek kezeléséről sem!

Hiszen komoly sebeket ejtünk a növényeinken, a vágási felületek pedig utat engedhetnek a gombáknak és baktériumoknak, amelyek tovább terjedve ágelhalásokat, mézgásodást okozhatnak. Ezért egy ecsettel finoman menjünk végig a megmetszett felületeken, és kenjük be őket sebkezelővel.

Ám a legfontosabb dolog a metszéssel kapcsolatban, hogy elfogadjuk, hogy a metszés nem az azonnali eredményről szól. Nagy valószínűséggel csak a következő év(ek)ben fogjuk tisztán látni, hogy a metszés a megfelelő eredményt hozta-e. És ha nem, akkor tanulni kell a hibákból, és ismét meg kell próbálni!