Mentsd el a nyár ízeit!
Mentsük el a nyár ízeit a hosszú, szürke téli estékre!
Meghatározó gyermekkori élményem, mikor nyaranta a nagymamám magát nem kímélve, a tűző napon nekilátott az egész napos lekvárfőzésnek.
A gyümölcs tisztításában, aprításában nekünk, unokáknak is részt kellett vennünk, amihez emlékszem, egyáltalán nem fűlött a fogam, mert egy igazi könyvmoly voltam és éjjel-nappal csak olvasni akartam. De mivel tudtam, hogy aztán egész évben ezen a finom házi lekváron fogok élni – napi egy üveggel simán bevágtunk a testvéremmel – összeszedtem magam és kicsit én is kivettem a részem a munkából.
Ma már van egy tizenegy éves fiam, elsajátítottam a sütés-főzés csínját-bínját, minden nap meleg étel kerül az asztalra, de a lekvárfőzéshez sokáig nem jött meg a kedvem.
Próbálkoztunk minndenféle boltban árult lekvárral, de valahogy meg sem közelítették a hazai ízeket. És egyre jobban sajnáltam a kisfiam, hogy ezeken kell felnőnie és hogy nem lehet részese az élménynek, mikor az egész konyhát belengi a fővő gyümölcs illata.
Tavaly nyáron aztán párom némi unszolása után beláttam, nem mehet ez így tovább, igazi lekvárt akarok az asztalra! És elmondhatom, a két órás gyümölcspucolást leszámítva csodás gasztro-élményben volt részem, olyannyira végignyalakodtam kisfiammal az egész főzést, hogy a fejünk búbjáig lekvárosak voltunk és alig vártuk a másnapot, hogy a reggeli zabkásánkat már a saját lekvárunkkal ízesítsük. Sajnos a lekvár túl finomra sikerült és úgy rájártunk, hogy 3-4 hét alatt elfogyott az összes. Megint mehettünk a boltba lekvárért.
Idén már résen voltunk, kiismerve saját lekvár – felvevő kapacitásunkat dupla annyi epret vettünk, aminek a feléből a jól bevált sima eperlekvárt főztük, a másik felét viszont gasztro kísérletekre hagytuk meg, amiből aztán csodálatos eperdzsem, rebarbarás és mentás eperlekvár született.
Most már tudjuk, hogy innen nincs visszaút. Ez még csak a kezdet! Nemsokára megérik a meggy, aztán a sárgabarack, már számolom az üres befőttes üvegeket, elég lesz-e, vagy be kell még szereznem néhányat ahhoz, hogy egész évre megteljen a kamra. Ez az én nagymamai örökségem.