Elveszett paradicsom – egy természetes kert Marokkóban
60 kilométerre Tangertól, Marokkó jelentős kikötővárosától található Umberto Pasti olasz író, újságíró, kerttervező gyönyörű vadvirágos kertje, melyet azzal a konkrét elképzeléssel tervezett és valósított meg, hogy helyreállítsa, megőrizze és védje a helyi flórát a jövő nemzedéke számára. A kert kialakítását, létrejöttét lépésről-lépésre dokumentálta Elveszett paradicsom című könyvében is.
Pasti már jó ideje Tangerben élt, írogatott és kerteket tervezett megrendelésre, de a gyönyörű egzotikus növényektől hemzsegő díszkertek fantasztikus látványa ellenére egyre jobban hiányoztak neki gyerekkora vadvirágos tájai. Aztán egyszer, a tengerparton sétálva megpillantotta ezt a mágikus, természetes tájat Ruhana falu környékén, és rögtön tudta, hogy itt szeretne letelepedni és a helyi hagyományoktól eltérően egy természetes, vadvirágos kertet létrehozni.
Mivel már első ottjártakor felfigyelt arra a problémára, hogy a környék kontrollálatlan, szabályozatlan építkezései súlyosan fenyegetik a helyi növényzet diverzitását, ezért kertjével egyfajta növény-kórházat is igyekezett létrehozni. Egy olyan természetes, vadvirágos kertet, melyben a helyi vadnövények elsőbbséget élveznek.
Már a kertkialakítás kezdeti szakaszában látszott, hogy titáni erőket kell majd mozgósítani a földmunkálatokhoz, rengeteg termőföldet és trágyát szállítatni a birtokra, mivel a környéket évtizedek óta pusztító szénkitermelés miatt a fákat kivágták, a dombok kopárak voltak, a föld pedig kiégett.
De erőfeszítései nem voltak hiábavalók. A kietlen vidék helyett ma egy fás, vadvirágos földi paradicsom várja a látogatókat, melynek sziklás lejtőkre épített teraszait kanyargós kőfalak kötik össze.
A növénykiválasztásnál az őshonos marokkói növények dominanciája volt a cél, ezzel is védve a helyi flórát. Közülük is főleg a szénbányászat miatt a kihalástól fenyegetett növények telepítése, mint például a Tangeri Írisz (Iris tingitana) és az Iris filifolia. Összesen 18 fajta marokkói írisz fajtát sikerült így megmentenie, melyeknek egyik felét a kertjébe ültette, másik felét pedig az Oxfordi Egyetem botanikai kertjének adományozta, ahol azóta is gyönyörűen virágoznak.
A megmentett írisz fajtákon és az őshonos növényeken kívül a házához közel fekvő teraszra végül az eredeti tervétől eltérően nem csak őshonos növényeket ültetett Pasti a belga botanikus, Bernard Dogimont segítségével, hanem például rózsát, agavét, korallfákat és illatos liliomokat is.
Így született meg ez a hamisítatatlan, már-már vad hatású marokkói csoda-kert.
Forrás: https://www.elblogdelatabla.com/2018/05/umberto-pasti-perdido-jardin-rohuna-marruecos.html